Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
sabbak. Ilyenek a magasabb és nagy ellenállású partok. Az így kijelölt, egymásután következő pontokat megfelelő ívelésű görbékkel kötjük össze, amelyekkel a szabálytalan és hirtelen változásokat kiegyenlítik. A középvonal helyébe a sodorvonal került. A sodorvonal általában nem párhuzamos a partokkal, de helye a partok között nem is önkényes. A kanyarulat tetőpontján közelíti meg legjobban a homorú partot, éspedig annál jobban, minél élesebb a kanyarulat. Ez a távolság általában a meder 1/3—1/5 része (kivételes esetekben ennél kisebb is lehet). A kanyarulat másik jellegzetes pontja a két egymás után következő kanyar közötti átmenet: a küszöb vagy gázló (inflexió). Itt a sodorvonal a mederkeresztszelvény közepén vagy legalábbis annak közelében van. A tetőponttól a legközelebbi felső, ill. alsó küszöbig a sodorvonal fokozatosan közeledik a meder középvonalához, s ezért — akárcsak a partok — a sodorvonal is elnyújtott szinuszvonalszerű görbét ír le. De a sodorvonal függőleges metszete is színuszvonalszerű: vízmélysége legnagyobb a tetőpont körül, legkisebb az átmeneti szakaszon. A sodorvonal megállapításakor arra kell törekedni, hogy helyét a nagy-, közép- és kisvizek alkalmával lehetőleg kevéssé változtassa. (A Tiszán és a magyar Felső- Dunán is több olyan helyet találunk, ahol a nagy vízi sodorvonal keresztezi a kisvízit.) A sodorvonal megállapítása után a partokat kell kijelölni, és itt megközelítéssel jutunk el a legmegfelelőbb vonalhoz. Ha a sodorvonalat és a partokat megállapítottuk, akkor azokat mind a hossz-, mind a keresztirányú helyzetükben rögzíteni kell. A kanyarulatok homorú oldalain párhuzamműveket, a domború oldalon viszont keresztirányú műveket építünk. A hajózás és a jéglevezetés elősegítése érdekében még arra is kell törekedni, hogy a kanyarulatok tetőponti szakaszain meglegyen a kellő szélesség, az átmeneti szakaszon pedig a kellő mélység. Az átmeneti szakaszon akkor jelentkezik mélységhiány, ha a szélesség igen nagy, a medencék pedig — mind a felső, mind az alsó — a küszöbön túlnyúlnak, és a partok mellett maradva, egymásnak kitérnek. Ez a rosszgázló esete (1.2-1. ábra), amikor a két vakon végződő böge között középgerinc 38
