Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

I. A vízépítés feladatai és műtárgyai

szerkezeti inhomogenitása határozza meg. A meglevő árvédelmi gátak anyaga a gyakorlatban nem homogén és nem izotrop, és a rajta keresztül bekövetkező vízmozgás az ismert szivárgási képletekkel nem írható le, legfeljebb megközelíthető. Az árhullámok ideje alatt nem a permanens szivárgás jellemző, hanem a fokozatos, esetleg részenként elkülönülő, különböző intenzitású átnedvesedés (1.1-6. ábra és 1. V 1.2-2. ábrát).

Az árvédelmi gátak szivárgási teherbírása — eltekintve attól, hogy változó réteg- zettségű és anyagszerkezetű talajokra, változatos anyagokból, kezdetleges és sokszor hibás építési módokkal épültek — az idők folyamán is csökken. Mechanikai igénybevételek, fizikai változások és kémiai behatások következményeképpen a töltésfelületek alatt 0,5—0,6 m mély rétegben feltétlenül, de repedések, járatok miatt ismeretlen módon és ismeretlen mélyen, sőt az egyes járatok átszakadása,

1.1-6. ábra. A töltés különböző rétegeken keresztüli átnedvesedésének elvi vázlata, k — szivárgási tényező

összekötődése révén az egész töltéstestben, a töltés alapsíkjában, valamint a tőkés alatti talajtömbben is csökken, esetleg meg is szűnik a víz áthatolásával szembeni ellenállás. Meglevő árvédelmi földgátaink minden egyes szakaszának, minden egyes részének más és más a védőképessége. Úgy is fogalmazhatunk, hogy minden árvédelmi gátrészhez, amelyet valamilyen módon kialakítottak és megépítettek, tartozik egy olyan — a gátvonal anyagától, alakjától és szerkezeti állapotától függő — kritikus árvízszint és árvíztartósság (kritikus árhullám), amely mellett a védelmi vonal állékonysága még éppen biztosított. Ez a kritikus árhullám az adott időpontban a gát különböző hatásokra előállott szerkezeti állapotától függ. A gát állékonysága pedig csak akkor biztosított, ha a tényleges árhullám ennél a kritikus árhullámnál kedvezőbb, tehát alacsonyabb és rövidebb ideig tart. Az árvédelmi földgátak építési, fejlesztési és fenntartási kérdéseivel e helyen nem foglalkozunk, hanem utalunk a VI. fejezet 2. pontjára, amelyben ezeket a kérdéseket részletesen tárgyaljuk. Itt inkább a gátak igénybevételével és védelmével, az árvád ekezéssel kapcsolatos kérdéseket igyekszünk megvilágítani.

1.22. Az árvédelmi gátak igénybevétele

Tekintettel arra, hogy a hazai — mintegy 4000 km összhosszúságú — árvédelmi gátjaink még csak részben vannak a szükséges védőképességre kiépítve, az ármen- lesített területek népgazdasági értéke és jelentősége pedig gyors ütemben növekszik, ezért a gátak fejlesztéséhez és fenntartásához is, de az árvédekezési munkák gyors és határozott végrehajtásához is ismerni kell a gátak árvíz alatti igénybevételét.

Az árhullámoknak részben mechanikai (ütő, elmosó) hatásai, részben a belső egyensúly bomlását előidéző (szivárgási, átázási, csurgási) hatásai rombolják a védgátakat.

24