Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
a sebességeloszlás egyenletes vagy szabályos, határozott és állandó sodorvonallal, nincsenek keresztirányú áramlások, örvénylések, limányos részek vagy teljesen állóvízű részek, sem a keresztszelvény mentén, sem a függély mentén. Nem alkalmas a mérceszelvény a mérésre, ha: a mélység kisebb, mint a műszer átmérőjének 4—5-szöröse, vagy a szélesség kisebb az átmérő 5—6-szorosánál, szigetek, zátonyok vagy kövek megosztják, erősen iszapos, erősen benőtt; a szétterülő vízfolyás miatt a sebesség a műszer indulási sebessége közelében van, vagy a túl nagy sebesség miatt a felszín erősen hullámzik és a műszer erősen torlasztja a vízfolyást; a sebességeloszlás erősen tagolt, a sodorvonal helye határozatlan, a műszer elől kitér, nagy kiterjedésű örvények vagy állóvízű részek vannak, erős keresztáramlások vannak. Amennyiben a mérceszelvény nem felel meg a mérésre, akkor az előző szempontokon kívül a következők alapján kell kiválasztani a mérésre legalkalmasabb szelvényt. Az új mérési szelvény legyen minél közelebb a mérceszelvényhez, enyhe kanyarok elején, egy nyílású áthidalásban, rúddal mérhető helyen. Az áthidalások közül legkedvezőbb az, amelyik egyáltalán nem okoz mederszűkítést. Ilyennél a mérést a híd felső élében célszerű végezni. Ha az áthidalás pillérei mederszűkítést okoznak, akkor az alsó élben célszerű mérni a felső élnél mutatkozó kontrakció elkerülésére. Pillérekkel megosztott szelvény esetén minden egyes nyílást külön vízfolyásnak kell tekinQ mérce - Q síelvén/ Q mérce - Q szelvény - QB —A. folyó —A fo/yó | Q mérce =Q szelvény-Qc Q mérce-Qszelvény * Qc II—4.1. ábra. A vízhozam értelmezése hozzáfolyás- nál, illetve vízkivételnél 98
