Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 2. Alkalmas mérési eljárás kiválasztása a várható hiba alapján
Ionosén indokolt esetben nyílt felszínű csatornákban is elhelyezhető bujtatóként beépítve. A mérőlapoknál és a mérőszűkületeknél mind a víztükörszélesség, mind a mélység erősen korlátozott hordozható berendezések esetén. A sebesség mértéke általában a mérőeszközök tartószerkezetének mechanikai szilárdsága és a mérőműszer szerkezeti adottsága miatt szab felső határt a mérési mód alkalmazásának. A mérhető sebesség alsó határát a mérőeszköz érzékenysége határozza meg. A mérendő víz sebessége gyakorlatilag nem, vagy csak igen kis mértékben gyakorol hatást a köbözéssel, a danaidával, a szivornyával és a vízórával végzett mérésekre. Legfeljebb a mérés biztonságos elvégzése érdekében túl nagy sebességek esetén mérsékelni kell az érkező víz sebességét. Kis hatással van az elektromágneses vízhozammérésre is az érkező víz sebessége. Mérőlapoknál és mérőszűkületeknél az érkező víz sebessége ne legyen nagyobb 1,0 m/s-nál részint az ideiglenesen elhelyezett mérőberendezések biztonsága miatt, részint pedig azért, hogy ne kelljen az érkező víz sebességmagasságával számolni, ami a mérés pontosságát csökkenti. Mérőernyo alkalmazásánál a nagy sebesség ugyancsak veszélyezteti a mérőberendezést és a kezelését balesetveszélyessé teszi. Ugyanakkor a viszonylag rövid, rendelkezésre álló csatornák nem teszik lehetővé a szükséges pontosságú úsztatási idő meghatározást sem. Viszonylag nagy sebesség szükséges a zárási hullámmal, az ultrahangos berendezéssel és a jelzőanyaggal való méréshez. A zárási hullámmal való mérésnél természetesen felső korlátja is van a sebességnek szerkezeti okokból ideiglenes elzárás esetén. Ez az érték 1,5—2,0 m/s körül van. Állandó zsilipeknél a szerkezetet eleve méretezik az előforduló sebességekből származó dinamikus hatásokra és így mérésnél nem játszik szerepet. Az ultrahangos mérésnél megfelelő elhelyezéssel a mérhető sebesség felső határa tovább növelhető. A kémiai vízhozammérésnél pedig minél nagyobb sebesség a kívánatos, hogy a turbulencia nagy legyen az elkeverc- dés biztosítása érdekében. A sebesség-terület mérésen alapuló vízhozammérés igen tág sebességhatárok közt alkalmazható, de természetesen nem egy műszerrel és nem is egy módszerrel. Viszonylag tág határok közt alkalmazható az úszóval való mérés, de még ebben az esetben is a különböző sebességekhez más anyagú és nagyságú úszókat célszerű alkalmazni. Ugyanakkor a sebesség növekedésével a vízfelszín is szabálytalanná válik és ezzel, főleg kis mélységek esetén a szelvényterület meghatározása bizonytalan lesz és ez korlátozza a mérhető sebességek felső határát a vízhozammeghatározás szempontjából. A legtágabb mérési tartománnyal a laser es sebességmérő rendelkezik. A többi sebességmérési módszernek és minden egyes mérőműszernek szigorúan körülhatárolt mérési tartománya van, melynek a meg nem tartása a mérési hiba rohamos növekedését vonja maga után. Különösen vonatkozik ez az alsó határra, ahol a mért érték esetleg csak a tényleges 86
