Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 2. Alkalmas mérési eljárás kiválasztása a várható hiba alapján
A vízhozammérés hibájának előzetes becslését végeredményben kétféle cél érdekében végezhetjük el. Első esetben adott pontossági követelményekhez keressük a megfelelő mérési eljárást, műszert, eszközt és a mérési módszert, második esetben viszont az adott körülmények közt végzendő, vagy már elvégzett mérések hibáját becsüljük meg, hogy milyen feladatok megoldásához alkalmasak, illetve adott feladat megoldásához kellő pontosságúak-e. Az első esetben a mérési körülmények és a rendelkezésre álló műszerek és eszközök figyelembevételével a táblázatok segítségével ki kell választani a megfelelő mérési eljárást, majd a II—1. fejezetben röviden ösz- szefoglalt mérési elvek alapján meg kell tervezni a mérés módszerét, hogy a legkisebb hibát okozó részmérésekből állíthassuk össze az egész mérést. Ilyen részmérések pl. a szelvényfelvételnél a mélységnek és a szondázás egymástól való távolságának a meghatározása. Ezeknek az egyszerű részméréseknek a hibája általában jól megbecsülhető, mivel ezek két-három alapmérésre (hosszúság, súly, térfogat stb.) vezethetők vissza, amiknek a hibáját már ismerjük. Ezekből kiindulva megbízhatóan meghatározhatjuk az egész mérés hibáját ismerve a mérés összetevőit, az észlelő tapasztalati szubjektív hibáját és a számítás pontosságát. A második esetben a mérések alapelvének ismeretében az alapmérések hibáinak ismeretében számíthatjuk ki az egész mérés várható hibáját. Köbözésnél a szabályos hiba a mérési mód részletes elemzése alapján általában a kívánt szint alá süllyeszthető. Gyakorlati méréseknél megelégedhetünk a szabályos hiba 1% alá való csökkentésével. Ez még terepen is könnyen elérhető. Különleges esetben pedig a szabályos hiba gyakorlatilag zérussá tehető. Ezért a közölt II—3. táblázatban csak felhívjuk a figyelmet a legveszélyesebb szabályos hibát okozó körülményekre, amik esetenként elég jól számíthatók, vagy elháríthatok, és csak a véletlen jellegű hibák mértékét adjuk meg, melyek a víz térfogatának, súlyának, magasságának a meghatározásánál, illetve az időmérésnél keletkeznek. Megjegyezzük ugyanakkor azt is, hogy a mérési idő növelésével, a térfogatmeghatározás pontosságának fokozásával a véletlen jellegű hiba is nagy mértékben csökkenthető. A repülő startos, automatikus berendezés hibája a szabályos hibát is magában foglalja. A II—4. táblázatban közölt értékek arra az esetre vonatkoznak, amikor a sebességmérés célja a vízhozam meghatározása, vagyis a szelvényre merőleges sebességkomponens megmérése a cél. Amennyiben a maximális sebesség meghatározása a feladat, akkor az irányba álló méréseknél nem kell figyelembe venni a ferde rááramlásból származó hibát. Rögzített műszereknél ugyanakkor ez a hiba ellenkező előjellel jelentkezik és az irányeltérés cosinusából számítható értékkel meg is nő. A műszerek helyes kezelését is feltételeztük és így a jeladó állításánál nem a durva beavatkozás, hanem a rendszeres kezelés hatását vettük figyelembe. Ugyanis a csapágyak elszennyeződésének hatását is csak a szokásos mérés közbeni elszennyeződés alapján vettük figyelembe és nem számoltunk a folyamatos mérés közben bejutó szennyeződéssel, illetve a rendszeres műszertisztítás elmulasztásával, vagy helytelen elvégzésével. 70
