Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 2. Alkalmas mérési eljárás kiválasztása a várható hiba alapján
szerelést igényel és alkalmazásának határt szab az, hogy bármilyen nagy szelvényszélesség esetében is az adó és vevő közti távolságot igen pontosan, + 0,1 mm-nél kisebb hibával kell meghatározni. Alkalmazását nehezíti, hogy a mérési eredményt a víz hőfoka és hordalóktartalma is befolyásolja. Turbinák garanciális méréséhez, illetve a vízemésztésük folyamatos méréséhez javasolják az ultrahangos vízhozammérőt. A vele való mérés pontossága azonban még vitatott kérdés és ezért jelenleg garanciális méréseknél még nem fogadják el. Az elektromágneses vízhozammérőket gyakorlatilag csak csővezetékekben való, folyamatos mérésre használják főleg ipartelepeken, víz- és csatornaműveknél, ahol a vízhozam segítségével automatikus távvezérlést is meg kell oldani. Ipartelepeken, főleg különösen veszélyes szennyvizek folyamatos ellenőrzésére és egyes technológiai folyamatok szabályozására hazánkban is ajánlható az import útján beszerezhető készülékek beépítése, ha megfelelő gazdasági eredmény biztosítható. 2. ALKALMAS MÉRÉSI ELJÁRÁS KIVÁLASZTÁSA A VÁRHATÓ HIBA ALAPJÁN A különböző fajta vízhozammérések nagymértékben eltérnek egymástól, mind eszközökben, mind módszerben, de megegyeznek abban, hogy kellő pontosságot csak bizonyos körülmények közt, szigorúan meghatározott mérési tartományon belül adnak. A gyakorlatban azonban sok esetben ezt a feltételt elhanyagolhatónak veszik és egyes mérési módszereket nagy előszeretettel alkalmaznak még olyan körülmények közt is, ahol a mérés már teljesen megbízhatatlan, illetve a mérés eredménye már legfeljebb csak tájékoztató értéknek tekinthető. Mindaddig, amíg a vízhozammérések főleg csak hidrológiai adatgyűjtéshez voltak szükségesek és csak viszonylag nagy és egészen kicsi vízfolyásokat, — forrásokat — mértek, a forgóműves sebességmérővel való mérés és a köbözés megfelelőnek és elégségesnek látszott. A hosszú időn keresztül tartó méréssorozatok és a nagy számú mérés lehetővé tette, hogy a kisebb pontosságú mérések eredményéből is megfelelő pontosságú átlagértékeket vezessenek le. A vízgazdálkodás gyors fejlődése és a kutatómunka lényeges kiszélesítése azonban fokozott követelményeket támasztott a vízhozammérésekkel szemben. Részint egyre nagyobb pontosságot kíván az egyes mérésektől, részint pedig minél kevesebb mérésből kíván megbízható középértékeket, vagy összefüggéseket meghatározni és ugyanakkor a mérési határokat is lényegesen ki kellett terjeszteni. A kisvízfolyások nagyarányú mérésének megkezdése, a gazdaságos öntözés megvalósításához nélkülözhetetlen műtárgyhitelesítések elvégzése megmutatta, hogy a mérési határok kiterjesztése nagymértékű pontosságcsökkenéssel jár és ugyanakkor a kedvezőtlen mérési körülmények is lényegesen nehezítik a helyes mérési eljárás megválasztását és szabatos alkalmazását. Az előforduló hibák nagyságának becsléséhez gondoljuk meg 60
