Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 1. Az esetenkénti vízhozammérés fajtái és alapelvei
ismert térfogat és távolság esetén a jelzőanyag hullámok átvonulási időkülönbségének a segítségével (Allen-módszer). A folyamatos adagolásnál a vízhozam az ismert jelzőanyag koncentráció hígulásából és a jelzőanyag hozamából számítható a permanens állapot beállta után vett minták alapján. A koncentráció változás rögzítése (átfolyási görbefelvétel) alapján átfolyási középidő is számítható, aminek a segítségével a nedvesített térfogat ismeretében a jelzőanyaghullám felvételnél pontosabban határozható meg a vízhozam, illetve a hígulás és a jelzőoldat hozamának ismeretében az átlagos sebességeloszlásra is ad számértéket az eljárás. A jelzőanyagos vízhozammérésnél minden esetben nagy gondot kell fordítani a megfelelő jelzőanyag kiválasztására, az adagolt jelzőanyag koncentrációjának és hozamának pontos ismeretére, az adagolási és a mintavételi hely kiválasztására, a mintavevők tisztaságára és a szükséges laboratóriumi munkák gondos elvégzésére. A méréstől megbízható eredményt csak akkor lehet várni, ha a mérés és a laboratóriumi munka alatt a legnagyobb gonddal és körültekintéssel járnak el és a szélső pontosságra törekednek. A mérés pontosága kellő gondosság esetén jó, de a mérés nehézkes, mert elég nagy felszerelést igényel. Ezek alapján csak olyan esetben érdemes alkalmazni, amikor más eljárással nem lehet megbízható eredményt elérni, vagy valamilyen mérés szabályos hibáját kell meghatározni és ekkor, mint egyik összehasonlító mérési eljárás ajánlható. 1.4 további vízhozammérési eljárások A köbözéses vízhozammérés egyik különleges megoldása a billenővályús köböző alkalmazása. Ennél a berendezésnél a köbözőedény megtelé- sekor az edény automatikusan lebillen és kiürül, és ugyanakkor a vízfolyás alá egy másik, üres edény kerül. Az átbillenések számából és az észlelési időből, a tartályok térfogatának ismeretében a vízhozam számítható. A mérés pontossága közepes, elég nagy vízszintkülönbséget igényel, de folyamatos mérést tesz lehetővé. Zárt forrás-foglalások esetén ideiglenesen felerősített vízmérő órákkal is lehet esetenkénti vízhozammérést végezni. Fenéknyíláson való kifolyás meghatározásával mér az ún. danaida. A kifolyó nyílások számának változtatásával és a vízoszlop magasságának beállításával a mérhető vízhozam széles tartományban változik. Pontossága jó, elég nagy vízszintkülönbséget igényel (1—2 m), ami oldalnyílások alkalmazásával csökkenthető kis mértékben, kezelése egyszerű. Főleg csövön érkező víz hozamának mérésére alkalmas. Nyomás alatti átfolyás meghatározásával mér az ún. mérőlapok egy része. Ezek kör, vagy négyszög alakú, váltható, vagy változtatható nagyságú nyílásokkal ellátott, a vízfolyásba ideiglenesen beépítendő lapok. A nyílásnak úgy kell elhelyezkedni, hogy a felső éle az alvízszint alatt legyen. A vízhozamot a felvíz és alvíz különbsége alapján az átfolyási nyílás ismeretében hitelesítési grafikonról kell meghatározni. Kisebb méretű vízfolyásokon, közepesen kötött mederanyag esetén a mérőlapok felállítása viszonylag egyszerű. Köves medernél a vízzárás és a rögzítés nehezen old58
