Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 1. Az esetenkénti vízhozammérés fajtái és alapelvei

rendszer), sokféle formában (sík- és csavarlapátú), különböző menetemelkedéssel és különböző anyagból (bronz, alumínium, műanyag) készülnek. Ugyancsak eltérő a csapágyazásuk (golyós-, tű- vagy csúszócsapágy), a fordulat jeladásuk (mechanikus, elektromos) és a felfüggesztési módjuk (önbeálló, iránytartó rúdon, vagy ólomsúlyon, illetve felette). A sokféle műszer közt azonban egy sincs, mely maradéktalanul mindenféle mérési feladatnak meg tudna felelni. Ezért adott méréshez a követelmények, elsősorban a pontossági követelmények alapján a mindenkor legmegfelelőbb műszert és mérőfelszerelést kell kiválasztani. Ellenkező esetben számítani kell arra, hogy a mérési pontosság nagymértékben romlik, esetleg a mérés hibája olyan nagy lesz, hogy az adott feladatnál a mérési eredmények egyáltalán nem használhatók fel. Amennyiben a mérési eredményekkel szemben akármilyen pontossági követelményt támasztanak,. a méréseket meg kell tervezni és aszerint kell végrehajtani, illetve elvégzett mérések eredményeinek alkalmazásánál utólag meg kell győződni arról, hogy azok pontossága elégséges-e a kitűzött feladathoz. A továbbiakban ennek elvégzéséhez segédleteket közlünk.

c) A billenőlapok a mozgó víz nyomásának hatására vízszintes tengely körül elfordulnak a sebességgel arányosan, vagy pedig rugalmas alakváltozást szenvednek. Az előző megoldást az elfordulás mechanikus jelzésével a forgóműves sebességmérők elterjedése előtt használták. Jelenleg csak tájékoztató jellegű méréseknél használják néha. Elektromos jelzéssel az áramlás folyamatos regisztrálására alkalmazható, különösen olyan esetben, amikor az áramlásban 180°-os irányváltozás lehetséges. A rugalmas alak- változású lemez elektronikus jelzéssel a sebesség gyors változásának a regisztrálására használható, elsősorban laboratóriumi körülmények közt.

d) A torlónyomáson alapuló mérőszondák a sebességgel arányos nyomáskülönbséget állítanak elő. Leggyakrabban a Pitot-csövet (Prandtl-cső) alkalmazzák. Nyílt feiszínű vízfolyásban, főleg nagyobb mélységek esetében használata nehézkes. Csővezetékekben és laboratóriumi méréseknél azonban, mivel kis méretű és mozgó alkatrészt nem tartalmaz, sok esetben nélkülözhetetlen mérőeszköz. A különböző típusú, torlónyomáson alapuló mérőszondákkal a IV/2. fejezetben foglalkozunk részletesen.

e) Az ultrahangos sebességmérő szonda a hanghullámok sebességokozta fázis eltolódását méri, ami arányos az adó és vevő közti áramlás középsebességével. Általános használatra nem terjedt el. A gyakorlatban turbinák vízemésztésének meghatározására alkalmazzák állandó beépítéssel. A vele való mérés megbízhatóságának vizsgálata jelenleg is folyik.

f) Az elektromágneses sebességmérő szonda csak kísérleti célra készült eddig, elsősorban a sebesség pulzációjának a meghatározására. A szonda az elektromágneses térben mozgó, elektromosan vezető víz által gerjesztett feszültséget méri. Szélesebb körben a csővezetékekben mozgó folyadékok hozamának a folyamatos mérésére használják. Nagy pontosság és üzembiztos működés jellemzi. Hidraulikai energiaveszteség nélkül mér, de elektromos energia-fogyasztása jelentős és elég külötséges. Használata akkor indokolt, ha a vízhozam pontos ismeretéhez jelentős anyagi, vagy technológiai érdekek fűződnek.

56