Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
IV. Börzsönyi András: Folyamatos vízhozammérés zárt vezetékben - 2. A mérőmagasság elvén működő berendezések mérőjelképzői
— A gyűrűkamra valamennyi felülete, amely a mérendő folyadékkal érintkezésbe kerül, tiszta és simító fogással megmunkált legyen. — A nyomásközvetítő nyílások (j) olyan fali megcsapolások (az áttörés helyén létesített körkeresztmetszetű furatok), amelyeknek az a rendeltetése, hogy rajtuk keresztül a gyűrűkamrát a nyomásmérő műszerrel össze lehessen kötni. Átmérőjük 4—10 mm. — Nem követelmény, hogy a be és kilépő oldali gyűrűkamrák egymásra nézve szimmetrikusak legyenek, de külön-külön ki kell elégíteniük a fenti előírásokat. —i Egyéb — karimán, D és D/2 távolságban és a „Véna Contracta” síkjában elhelyezett — megcsapolások esetén (Id. IV—2.2. ábra) lényeges, hogy a megcsapolások tengelye mutasson a cső tengelye felé és arra merőleges legyen. A csőfal áttörésének helyén körkeresztmetszetű legyen a furat. A furat széle essék egybe a csőfallal, legyen sorjamentes, ne legyen kialakításában semmi különleges, betorkolásánál legfeljebb 0,1 mm sugarú legyen a lekerekítés. A nyomásmérő megcsapolások furatátmérője a £ 0,08 D de lehetőleg 6 mm a <[ 12 mm legyen. A be és kilépőoldali megcsapolások azonosak legyenek. — A nyomásmérő megcsapolások szöghelyzetére vonatkozóan a IV— 2.1.4. ábra ad útmutatást [23]. A be és kilépőoldali megcsapolások különböző félsikokban is elhelyezhetők. A megcsapolások mért mérőnyomás megállapításánál ügyelni kell a megcsapolások esetleges szintkülönbségeinek figyelembevételére is (általában differenciál-manométer alkalmazásakor ez automatikusan megtörténik). — A „Véna Contracta” síkjában, D és D/2 távolságban, valamint a karimán elhelyezett nyomásmegcsapolások helyzetére a szabvány [22] részletes előírásokat ad. A különböző megoldások közül folyamatos vízhozammérésre a sarokmegcsapolást, ezen belül is lehetőleg a gyűrűkamrás elrendezést javasoljuk. 2.2.1.2 A mérőperem méretezése A feladat a leggyakrabban úgy merül fel, hogy adott átmérőjű csővezetékben mérőperem segítségével kívánunk folyamatos vízhozammérést megvalósítani. Ez magában foglalja azt a feladatot is, amikor adott méretű, ill. méretviszonyú mérőperem vízhozamtényezőjét kell meghatároznunk. Természetesen a fő méretek meghatározásakor tekintettel kell lennünk a mérőperem veszteségére is. 31» 483
