Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
IV. Börzsönyi András: Folyamatos vízhozammérés zárt vezetékben - 2. A mérőmagasság elvén működő berendezések mérőjelképzői
ahol a V1 t* — fxL ms (9) tényező neve az ún. elméleti átfolyási szám. A 2. keresztmetszet helyét pontosan nem ismerjük, ezért a pt’ — p2’ nyomáskülönbség helyett a jól meghatározott helyekhez tartozó p2 és p> nyomások különbségét vesszük a számítások alapjául. A mérésekkel ennek megfelelően megállapított a átfolyási számmal a vízhozam számítására szolgáló összefüggés a következő alakú lesz: Q = a-Fd ~PÚ (10) Az átfolyási szám (a) magában foglalja a szűkítő elem utáni áramcső keresztmetszetének eltérését a szűkítő elemétől (kontrakció), az áramlási veszteségeket, a szűkítőelem előtti sebességeloszlás jellegének valamint a Reynolds-számnak a befolyását. Az átfolyási szám bizonyos Reynolds-szám értéken túl (állandósági határ) gyakorlatilag állandó, lamináris áramlás esetében azonban jelentősen változik. Ennek az oka, hogy az (5) összefüggésben Vi ill. u2 az egész keresztmetszetre vonatkozó, állandó (átlag) sebességet jelent. Lamináris áramlás esetében viszont a valódi sebességeloszlás közelítőleg sem tekinthető homogénnek, mivel a belső súrlódás törvénye megváltozik, a értékeit aszerint, hogy mérőperemről, mérőtorokról, vagy Ven- turi-csőről van-e szó, a vonatkozó szabványok tartalmazzák. A fenti gondolatok egyben rávilágítanak a szabványok alkalmazhatóságát meghatározó mérési feltételek (a szűkítőelem előtt és után szükséges zavarásmentes áramlású egyenes csőhossz, a nyomás-megcsapolások elhelyezése, stb,) jogosságára is. A vízhozamot valamely állandó keresztmetszetű csőszakasz áramlási veszteségének mérésével is meghatározhatjuk. A Bernoulli egyenlet (5) szerint —(Pl— P2) = h2 — hi + h'ÍQ) (11) y ahol y = q g az áramló víz fajsúlyát jelenti. A h’ (Q) veszteségfüggvény ismeretében a vízhozam meghatározható. A csőkeresztmetszet egy pontjában vagy annak kis környezetében kialakuló sebesség mérésére szolgálnak a különböző szondák. A Bernoulli egyenlet szerint a torlópontban mérhető nyomás (a „statikus” és a „torló- nyomás” összege): Pö = Pst + Q ■ (12) ahonnan a „pontbeli” sebesség v — 2 (pe—Pst) e (13) 477
