Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

IV. Börzsönyi András: Folyamatos vízhozammérés zárt vezetékben - 1. A folyamatos vízhozammérés alapelemei

Számos vízhozammérési módszernek képezi az alapját az áramló fo­lyadékban létrejövő elektrokinetikus jelenség — feltöltési áram mérése, az elektromágneses indukció, valamint az áramlás keltette örvényáramok ész­lelése (lásd 4. fejezetet). A gyakorlat korszerű igényeinek (automatizálás, távjelzés) kielégítése céljából mindjobban terjednek az áramlás és hullám- ultrahangos mérőberendezések is (lásd 4. fejezet). Ismert mennyiségű energia bejuttatásával és intenzitásváltozásának mérésével szintén meg­határozható a vízhozam, pl. határrétegen keresztül történő hőbevitel és a mágneses magrezonancia alapján működő áramlásmérők (lásd 4. fejezet) esetében. Egyéb rendelkezésre álló eljárások között érdemes megemlíteni az áramló folyadék súrlódási veszteségének mérésén alapuló módszert. Ál­landó keresztmetszetű egyenes csőszakaszban áramló víz súrlódás okozta energiavesztesége stabil sebességeloszlás esetén két mérési hely között a mérhető statikus nyomáskülönbségből határozható meg. A nyomáskülönb­ség lamináris áramlás esetén egyenesen, kifejlett turbulens áramlás esetén pedig négyzetesen arányos a vízhozammal [1], de a csőfalérdesség módosu­lása befolyásolja. Csővezetékben turbulens áramlás esetén kialakuló zaj­hatás mértéke szintén az átlagsebességtől, így a vízhozamtól függ. Meg­felelően ívelt csőszakaszon átáramló folyadék esetében az áramlási sebes­séggel arányos magrezonanciafrekvencia-eltolódás tapasztalható (lásd 4. fejezet). A fentiekhez bővebb irodalomjegyzék szintén [2]-ben található. 1.2 MÉRÖJELÉRZÉKELÉS ÉS TOVÁBBÍTÁS A vízhozam függvényében változó mérőjel megbízható, torzításmentes érzékelése és továbbítása a folyamatos vízhozammérés szempontjából alap­vető jelentőségű. A gazdaságosan megvalósítható, gyakorlatilag legfonto­sabb módszerek részletes tárgyalása során (2., 3., 4. fejezet), illetve a mérő- berendezések szerelési kérdéseivel kapcsolatban (6. fejezet) külön kitérünk erre a problémára, valamint a fellépő zavaró hatásoknak a mérés pontossá­gára gyakorolt befolyására. Tekintve, hogy az alkalmazások között első he­lyen a mérőmagasság elvén működő berendezések szerepelnek, ezért ezek­kel kapcsolatban mutatjuk be a mérőjel (nyomáskülönbség) közvetlen to­vábbítását, valamint a különböző rendszerű mérőjelátalakítókat, mint a fotyamatos vízhozammérés alapelemeit. 1.2.1 A mérőjel közvetlen továbbítása A nyomáskülönbség (mérőjel) közvetlen továbbítása esetén a mérő­jelképzőn (lásd 2. fejezet) elhelyezett nyomásmegcsapolásokat a kijelző, re­gisztráló és számláló műszerrel (lásd 1.3. fejezet) nyomásközlő vezeték köti össze. Közbeiktathatnak eltömődésgátló, légtelenítő és szennyeződés­elfogó elemeket is (6. fejezet). Ide tartoznak a higanyúszós és membrános nyomáskülönbség-, illetve mennyiségmérő műszerek, amelyek kijelzős és/vagy regisztráló elrendezésűek, számlálóművel egybeépítve. A IV—1.1. ábra egy higanyúszós mérőberendezés működési vázlatát tünteti fel [4], Működési módja a következő: két „U”-csőszerűen össze­456

Next

/
Oldalképek
Tartalom