Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
III. Dr. Starosolszky Ödön: A folyamatos vízhozammérés nyílt medrekben - 4. Mérőbukók
4.5 A MÉRÖBUKÓK KIVÁLASZTÁSA ÉS KIALAKÍTÁSA A mérőbukókkal való mérés megtervezésénél először a bukó típust kell kiválasztani, majd a mérendő vízhozamok függvényében felvett méretű bukót szerkezetileg meg kell tervezni. Kifejezetten mérés céljára általában az éles szélű bukókat célszerű alkalmazni, de -felhasználhatók a más célból (pl. duzzasztóműként) épült gyakorlati szelvényű bukók is. Az egyes bukótípusok (III—4.1. ábra) az alábbiakban jellemezhetők: Általában derékszögű négyszögnyílású, külön mérőcsatornával egybeépített, oldalszűkítés nélküli, éles szélű bukót alkalmazunk. Hibája, hogy nem alkalmas tág határok között változó vízhozam mérésére (mivel az át- bukási magasság általában 10—80 cm között lehet), továbbá, hogy a mérőcsatorna és a levegőztetés szükségessége miatt költséges műtárgy. A mérő- csatorna elhagyása és a levegőztetés érdekében előnyös az oldalszűkítéses bukó. Kis vízhozamok, illetve tág határok között változó vízhozamok esetén a pontosság szempontjából előnyös a háromszögnyílású bukó. A trapéz nyílás a négyszög és háromszög előnyeit egyesíti magában, bár hidrauli- kailag korántsem annyit vizsgált mérőberendezés, mint az előbbiek és így vízszállítása bizonytalanabb. A környílás az átbukási magasság szempontjából a négyszög és a háromszög között foglal helyet, de szélességben kisebb helyet foglal el, mint a háromszög. Előnye, hogy a szimmetriája hibás beépítésnél is biztosítva van. Ha a mérőbukót rajzoló vízmércével (de nem rajzoló vízhozammérővel) kívánjuk felszerelni, az adatok feldolgozását igen megkönnyíti a lineáris bukó alkalmazása. Inkább csak kisebb méretben használatos. Tág határok között változó vízhozamok mérésére több kombináció lehetséges. Egymás mellett több, esetleg különböző méretű bukót építünk, amelyeknél rekeszekkel gondoskodunk az elválasztásról. A bukó éle különböző magasságú lehet, vagy zárószerkezetekkel biztosítjuk a megfelelő üzemelést. Másik — és gyakoribb — megoldás az, hogy a nagyvízre méretezett bukó közepébe a kis vizek mérésére alkalmas bukót iktatunk, így alakulnak ki a különféle összetett szelvények, amelyek alkalmazására elsősorban a természetes kisvízfolyásokon kerül sor. Az éles szélű bukónál a bukóéit a következő szabályok szerint kell kialakítani. A mérőbukóval való mérésnél a következő szempontokra kell figyelemmel lenni: A gátkorona felső éle egyenes, vízszintes és a III—4.17. ábrán bemutatottnak megfelelően éles legyen. Az oldalszűkítéses, háromszögnyílású és környílású bukónál a nyílást minden oldalról határoló élek is élesre csiszoltak legyenek. A bukóélsérülés vagy korrózió következtében előállott letompulás még 5%-nál nagyobb hibát okozhat, ezért hosszabb időre készített bukó élét rozsdaálló acélból kell készíteni és sérülés ellen óvni kell. Szükség esetén a bukóéi alumínium ötvözetből is készülhet, de ebben az esetben erősen hordalékos vízfolyáson sűrűbben (kb. kétévenként) kell cserélni. Ügyelni kell az alumínium és acél, illetve alumínium és beton közötti elektromos eredetű korrózió meggátlására, illetve figyelemmel kísérésére. 378
