Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
III. Dr. Starosolszky Ödön: A folyamatos vízhozammérés nyílt medrekben - 4. Mérőbukók
képlet írja le, ahol h az átbukási magasság a háromszögszelvény fölött, X az ún. alapvonal tényező, és K egy dimenziós állandó. A kísérletek szerint X = 2/7, és K = -f/*V2^tg ® o Z ahol viszont u a vízhozamtényező, amelynek értéke különféle elrendezéseknél 0,619 és 0,630 között változott, tervezésnél tehát 0,625 vehető fel. Az összesített szelvényű (compund) bukók vízszállítását áltálában kismintakísérlettel vagy helyszíni hitelesítéssel állapítják meg. Méretezésüknél közelítő jelleggel például a következő gondolatmenet követhető. A bukón átfolyó összes vízhozam az egyes részletszelvények vízhozamösszegeként határozható meg. Az általában háromszögekből összerakható szelvény (esetleg a középső ettől eltér) eredő vízhozamát megkapjuk, ha az egyes azonos koronahajlású bukó részek vízhozamát a szelvényrész legmélyebb pontjához tartozó átbukási magassággal számolva összegezzük és az így kapott összegből levonjuk a középtől a szélek felé haladóan következő szelvényrész legnagyobb átbukási magasságával, de a szóiban levő rész oldal- hajlásával számított vízhozam összeget, vagyis 2Q = 2QIK) - ZQAhi+r) Példaként a III—4.11. ábrán háromhaj lássál kiképzett összetett bukó vízszállításának számítását magyarázzuk meg. Az 1. szelvényrészen átmenő vízhozamot két háromszögszelvény vízhozamának különbségeként kapjuk: Qi — Qi(hi) — Qi(h 2) az 1. szelvény hajlásával számolva. A 2. szelvényrészt hasonlóképpen q2 — Q2(7i2) — a 2. szelvény hajlásával számolva. A 3. szelvényrésznél már nincs levonás: Qä — összegezve tehát Q — Qi(hi) + Qo(h 2) + — QiQ^i) — Q'Áh.iL amely teljesen megfelel az előzőekben ismertetett általános képlettel. y 370
