Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
III. Dr. Starosolszky Ödön: A folyamatos vízhozammérés nyílt medrekben - 3. A mérőműtárgyak méretezése a vízhozamtartósságok és a tűrések figyelembevételével
tényezővel (azaz a várható legnagyobb vízmélységgel) számított vízhozamgörbéjét (1), majd a mélységeket a relatív visszahatási határral osztva 1 /dívái szorozva transzformáljuk. Többnyire elég a legnagyobb vízmélységet (a legnagyobb vízhozamhoz rendelve) egyetlen pontként ábrázolni (2). 2. Többféle méretű vízhozammérő műtárgy vízhozamgörbéjét (3) szintén felrajzoljuk, és úgy helyezzük el a transzformált alvízi görbéhez képest, hogy azt legfeljebb egy pontban — mégpedig a hmax/d/, értéknél — érintsék, de lehetőség szerint mindig felette járjanak (mint példánkban a 3a és 3b görbék). 3. Felrajzoljuk a vízhozam sűrűségi görbe (4) segítségével a fajlagos energiaveszteség-sűrűségi (5) görbéket úgy, hogy minden vízhozamhoz a neki megfelelő mérőmagasság és alvízi vízállás közti különbséget rendeljük (6). Amelyik fajlagos energiaveszteség-sűrűségi görbe alatti terület (7) kisebb, annál kisebb az évi energiaveszteség, azaz az ahhoz tartozó mérőműtárgy kedvezőbb. A gyakorlatban úgy célszerű a fentieket végrehajtani, hogy a mérőműtárgyak vízhozamgörbéjét pauszra rajzoljuk fel és a transzformált alvízi vízhozamgörbe felett tologatással állítjuk be a kedvező helyzetet. Az említett módszernél a következő nehézségekkel találkozhatunk: 1. Ha a vízhozammérő műtárgy vízhozamgörbéje a h tengelyt a ha — 0 alatt metszi, a vízhozammérő műtárgynál a fenékszintet az alvízi csatorna fenék alatt kellene felvenni. 2. Ha a vízhozammérő műtárgy vízhozamgörbéje a h tengelyt a h„ = 0 felett metszi, a vízhozammérő műtárgynál a fenékszintet a csatornafenék felé kell emelni, azaz küszöböt kell kiképezni (mint példánkban a Pa, illetve Pft értékkel). Általában hazai viszonyok között a 2. eset a gyakori, azaz vízhozammérő műtárgyat küszöbbel kell megépíteni. 3. Ha a transzformált alvízi vízhozamgörbét az egyszerű mérőműtárgy vízhozamgörbéje a nagyobb vízhozamoknál jelentős mértékben elhagyja, összetett mérőműtárgyat kell tervezni, amelynek vízhozamgörbéje jobban igazodik az alvízi meder vízhozamgörbéjéhez. Ebben az esetben természetesen a két műtárgyrész l/dA transzformációs állandója különböző is lehet, hiszen a visszahatási határ műtárgytípusonként változik, fgy a mérési tartomány is jelentősen befolyásolja a kiválasztható műtárgy jellegét. Ha eleve adott, hogy a legnagyobb esésveszteség mekkora lehet, akkor célszerű a transzformált alvízi vízhozamgörbén eleve kijelölni azt a pontot, ahol a transzformált és az eredeti alvízi vízhozamgörbe egymástól az adott vízlépcsőnyire távolodott el. Ha ez az érték — valamely okból — a mérendő Qmax legnagyobb vízhozamnál kisebb vízhozamnál következik be, meg kell változtatni a visszahatási határt, azaz más mérőberendezést kell tervezni, vagy le kell arról tenni, hogy minden esetben szabad átfolyás álljon elő. Ismeretes, hogy az alulról befolyásolt átfolyás kezdeti szakaszán a visszahatás következményeként a felvíz kismértékben emelkedik csak meg, azaz a k szorzó aQ = kMszLh képletben kismértékben tér csak el az egységtől. Ameddig ez az eltérés nem jelentős (néhány százaléknyi csupán), 23 Vízhozammérés 353
