Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

III. Dr. Starosolszky Ödön: A folyamatos vízhozammérés nyílt medrekben - 1. A folyamatos vízhozamnyilvántartás alapjai

összefüggéssel jellemezhető. A V vízmennyiség a vízhozamíró görbéje alatti területtel arányos, amelynek meghatározására különleges planiméterek használatosak (III—1.46. ábra).

Ha a vízhozamok a vízhozamíró grafikonján adottak, a görbe alatti terület eleve arányos a vízmennyiséggel. Ha számláló mű összegezi a hozaIII—1.46. ábra. Lefutószalagra rajzolt görbe alatti terület meghatározására szolgáló planiméter gombolyító állvánnyal (Ott-típus)

mókát, akkor a T időszak elején és végén tett leolvasások különbségét a műszerre jellemző szorzóállandóval szorozva kapjuk a T időtartam alatti V vízmennyiséget. Palástos vízadagolóknál a nyitvatartás T időtartamát az állandónak vehető Q névleges vízhozammal szorozva kapjuk a V víz- mennyiséget.

Üjabban használatos az a módszer, hogy a vízállásidősort és a vízhozamgörbét számítógépbe táplálva megfelelő algoritmus és program révén közvetlenül a vízhozamidősort és a jellemző értékeket (esetleg a víz- mennyiség integrál görbét) kapjuk.

Nehézséget okozhat, hogy a szokásos rajzoló vízmércék grafikont rajzolnak, azaz analóg rendszerű adatokat szolgáltatnak. A vízállás értékek lyukszalagra való kézi feldolgozása hosszadalmas eljárás lenne. A különleges analóg-digitál konverter, a vonalkövető szolgál az adatok gyors átrakására. A műszer leolvasó tollhegyét (tűjét) a megfelelő asztalra helyezett és beállított grafikonon végigjártatva, a gép lyukszalagra viszi fel a koordináta értékeket. A lyukszalag azután már felhasználható a vízhozamidősor, a vízmennyiségek és a jellemző értékek számítógépes meghatározására.

335