Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

III. Dr. Starosolszky Ödön: A folyamatos vízhozammérés nyílt medrekben - 1. A folyamatos vízhozamnyilvántartás alapjai

A következőkben a vízhozamgörbe meghatározását röviden a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben szokásos elvek szerint tárgyaljuk [25].

Ha a mérési pontok száma elegendő és a pontok nem nagyon szóródnak, a vízhozamgörbét grafikusan a legegyszerűbb meghatározni (III—1.2.

III—1.2. ábra. A vízhozamgörbe

ábra). Nyilvánvaló, hogy a mederszelvényben bekövetkező jelentősebb változások a görbében is tükröződnek. Kettős logaritmikus papíron a Q = Q(H) összefüggés sokszor lineárissá tehető. Általánosságban az egyenlet

Távolság a torkolattól, fkm

Q = Ahm = A(H — H0)m

alakkal közelíthető meg, ahol h a mérőmagasság egy jól választott szint felett — (a fölött a szint fölött, amelynél a vízhozam zérus), H a vízmércén észlelt vízállás, Ho pedig a vízmércén az a vízállás, amidőn a vízhozam zérus, vagyis ha H — H0, akkor Q = 0. H0-on kívül A és m is állandó, legalább is a vízhozamgörbe meghatározott tartományában.

III—1.3. ábra. A H0 érték meghatározása a hossz-szelvényből

292