Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 6. Egyéb sebesség-, illetve vízhozammérési módok

A nagy kezdeti ellenállás és az ellenállás hőmérsékletre bekövetkező nagy változása lehetővé teszi a hosszú csatlakozó kábel alkalmazását és nem igényli a hőkompenzált, kis elektromoscsillapítású vezeték haszná­latát. A termisztoros sebességmérő hőtehetetlensége viszonylag nagy. Emiatt pulzációs jellemzők meghatározására nem alkalmazható. A sebesség irá­nyára sem érzékeny és így mindenkor a sebességvektor teljes nagysá­gát méri. A termisztoros sebességmérő elvi megoldása A termisztcrok disszipációs tényezője, hőátadási koefficiense függ a környezete anyagától és mozgásától. Ezt a jelenséget hasznosítják homogén közegek áramlásának meghatározására, mivel a disszipációs tényező vál­tozásával az álló vízben adott hőmérsékletre fűtött termisztor hőmérsék­lete csökken és ezzel együtt az elektromos ellenállás nő, ami elektromos mérésekkel jól meghatározható. Az ellenállás meghatározása történhet soros kapcsolásban, vagy híd kapcsolásban. Soros kapcsolásban a termisztoron létrejövő feszültségesés különbséget kell meghatározni, ami álló és mozgó víz esetében jön létre. Hídkapcsolásban a mérőhidat állóvíz esetén egyenlítjük ki és mozgó víz esetében mérjük a híd áramát. Két termisztor alkalmazásával ez a kapcso­lás alkalmassá tehető néhány C° hőmérséklet-ingadozás automatikus ki- egyenlítésére is. Ez azonban a mérőfej méreteit nagymértékben megnö­veli, mivel a mozgást érzékelő termisztor felett helyet kell biztosítani az állóvíz hőmérsékletét figyelembe vevő termisztornak is. Ez természetesen a mérő termisztor körüli áramlást is zavarja és ugyanakkor a különböző hőmérsékleten való hitelesítést és a hőmérséklet mérést nem küszöböli ki. Ennél a megoldásnál nehézséget jelent az is, hogy a két termisztornak azo­nos karakterisztikájúnak kell lenni, ami igen gondos válogatást és hosszas előzetes mérést igényel. Az általunk kifejlesztett műszernél elektromechanikus kompenzálást alkalmaztunk. Itt ugyanazt a termisztort használjuk fel a mérőhíd külön­böző hőmérsékleteken és állóvízben való kiegyensúlyozásához, mint a se­besség méréséhez egy kívülről elmozdítható, megközelítőleg hőszigetelő és megfelelő méretű tartály alkalmazásával (II—6.6. ábra). A kiegyensúlyo­zásnál a termisztoron minden hőmérsékletnél azonos feszültségesést ho­zunk létre. A termisztort tartó berendezés a helyszíni mérésekhez 21 mm átmé­rőjű rúdra erősíthető, a laboratóriumi mérésekhez mérőtűhöz, vagy 6—8 mm átmérőjű tartócsőhöz csatlakoztatható. Az állóvizet előállító tartály helyszíni méréseknél alul zárt henger és elfordítható, laboratóriumi méré­seknél felhúzható henger. A tartály mindkét esetben műanyagból készül és méretének olyannak kell lenni, hogy a víz mozgásából származó disz- szipációt minimálisra csökkentse, de a víz hőmérsékletét engedje érvénye­sülni a tartály belsejében is. A tartály elmozdítása után az áramlást nem zavarja (II—6.6. ábra). 18* 275

Next

/
Oldalképek
Tartalom