Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
másra merőleges átmérőben mérjük meg a sebességeket, akkor minden egyes körgyűrűben négy pontot mérünk meg, kivéve a szelvény középpontját, ahol csak egy mérési pont van. Mivel minden egyes körgyűrű középsebességét egyenlő súllyal akarjuk megmérni, a középpontot mindkét átmérőben történő mérésnél megmérjük, mindkét esetben kétszeres ideig mérve. Egy-egy átmérőben általában 7—-11 mérést, kisebb csöveknél legalább 5 mérést végezzünk. A vízhozam számításánál a sebességeket körgyűrűnként átlagoljuk, szorozzuk a körgyűrűk területével és a részvízhozamokat összegezzük. Amennyiben a körgyűrűk területét azonosnak választottuk és a középpontot négyszer mértük meg, akkor a vízhozamot az összes mérési pont sebességének átlagát a teljes szelvényterülettel szorozva számíthatjuk. Zárt szelvényben kell végezni a mérést a, turbinák hitelesítésénél is, mivel a turbinák külön-külön való hitelesítése csakis a megosztott szakaszban lehetséges, ahol viszonylag a zárt szelvény a legkedvezőbb a mérés szempontjából. Az alvíznél tapasztalható nagyfokú pulzáció miatt mérésre a felvizet kell választani. A kisesésű vízerőtelepeknél a hitelesítés céljára az előcsatornákra állandóan nyitott aknákat építenek, melyeken keresztül a sebességmérő berendezés daru segítségével engedhető le (II—4.91 és 92. ábra). A mérés gyorsítására sohasem egyes műszerekkel történik a mérés, hanem ún. szárnysorozattal. A szárnysorozatnál közös rúdra 6—8 műszert szerelnek. A szárnysorozat lehet vízszintes elrendezésű (II—4.90. ábra), és függőleges elrendezésű. A függőleges elrendezésű szárnysorozat leeresztése a már ismertetett leeresztő berendezéssel (II—4.36. ábra) történhet. Használata elég korlátozott, mivel csak kis mélységeknél használható. A vízszintes szárnysorozat leeresztése viszont vagy a meglevő darupálya használatát, vagy külön emelőszerkezet építését és az akna két oldalán elhelyezett függőleges sínpálya építését teszi szükségessé. A függőleges sínek a görgős kocsikkal a vízszintes rúd elfordulásmentes mozgatását biztosítják. Az egyszerű, áramvonalas profilú, vízszintes tartórudazat 4— 6 m-es fesztávolságig használható. Nagyobb fesztávolságok esetén már rácsos szerkezetű berendezést kell készíteni, hogy a műszerek rezgésmentes és elfordulásmentes leengedését biztosíthassuk. Üzem közbeni változások gyors mérésére a vízszintes és függőleges szárnysorozat kombinációját, a mérőkeretet lehet alkalmazni. A mérőkeret vezetésénél különleges gondot kell fordítani a sínpálya pontos megmunkálására, hogy a keretszerkezet befeszülését elkerülhessük. Az előcsatornákban a víz folyási iránya nem merőleges a szelvényre. Az eltérés elérheti a 40—50 fokot is. Emiatt önbeálló műszer egyáltalán nem alkalmazható ilyen mérésekre. A legtöbb általánosan használt műszer vitorlája sem alkalmas ilyen nagy irányeltérésnél a helyes sebességkomponens megmérésére. Emiatt csakis rögzített irányú és komponens mérő, cosinus vitorlával ellátott műszerrel végezhető a mérés. Turbinák hitelesítésére az Ott-féle műszerek közül az V. típusú használható az erre a célra készült, A-jelű különleges vitorlával. 262.
