Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
mal osztva ezt az értéket a relatív szórást kapjuk meg százalékban kifejezve, ha 100-zal szorozzuk a kapott értéket. Az ismertetett számítások ugyancsak elvégeztethetők a Számítástechnikai és Ugyvitelgépesítési Vállalattal. Ezek a számítások a pontossági vizsgálatok részletes eredményeit is tartalmazzák. A hitelesítéseknél eléghető legnagyobb pontosságnak eddigi méréseink alapján 3—5% hiba felel meg. A több mint száz hitelesítés 5%-ánál volt elérhető ez az eredmény. Jó mérési helyek és a leolvasások növelésével ez a szám növelhető. A hitelesítések nagy részénél 5—10% közti relatív szórást értünk el. A nem mérésre készült műtárgyaknál általában ilyen nagyságrendű hibákkal kell számolni. A 10—15%-os relatív szórás arra mutat, hogy vagy a mérési körülmények voltak kedvezőtlenek, vagy a műtárgynál nem voltak a különböző észlelések kellő pontosságúak, esetleg az üzemelés gyors változása okozta. Célszerű a hiba forrását megkeresni. 15—20%-os relatív hiba esetén gondosan tanulmányozni kell a hibák okát és ilyenkor a mérésen kívül a műtárgynál is kell zavaró körülményeknek lenni. Méréseirik szerint az esetek 5—10%-ában fordul elő az ilyen mértékű hiba. 20%-nál nagyobb szórás durva hibára mutat. Legtöbb ilyen esetben a műtárgy nem alkalmas szerkezeti, illetve elvi okok miatt a hitelesítésre. Ilyen műtárgyak eddigi méréseink szerint a billenőtáblás bukók, a billenőtáblás zsilipek, tűs gátak, redőnyös zsilipek, betétgerendás bukók és némely nem szabályos szelvényű csőzsilip. Ezeknél a hitelesítés legjobb esetben is csak tájékoztató jellegű lehet. Pontosabb hitelesítést ilyen esetben csakis a műtárgy átépítésével lehet biztosítani. 4.3.12. Vízhozammérés nyomás alatti csővezetékben Az ipari vízhasználatok, a vízerőtelepek és szivornyák vízszállításának meghatározása olyan feladatot jelent, mely az eddig ismertetett mérési eljárásokkal közvetlenül nem oldható meg. A csővezetékben való vízhozammérések legfőbb nehézsége a mérőeszköznek a zárt szelvénybe való juttatása anélkül, hogy vízveszteség lépne fel a mérés helyén. A mérésre alkalmas, vízzáróan elzárható nyílások csaknem minden esetben előzetes és állandó jellegű beépítést igényelnek. A zárt vezetékben való mérés átmenetet képez az esetenkénti mérések és a folyamatos mérések közt, mivel a mérés módja esetenként ismétlendő, de a mérés végrehajtása állandó jellegű beépítést igényel. A csővezetékek vízszállításának mérésére általában nagyobb, állandó létesítményekkel kapcsolatban van szükség, ahol hálózati áramforrás áll rendelkezésre, ami lehetővé teszi a viszonylag nagy terjedelmű és váltóáramot igénylő elektromos mérőberendezések használatát is. A mérés elve teljesen megegyezik a nyílt felszínű csatornákban végzett mérésekével, de a mérés eszköze és a mérés előkészítése jelentősen eltér azoktól. 260
