Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján

Szabályos jellegű összefüggés esetén pontosan megállapítandó valamelyik paraméterrel a kapcsolat és a további számításoknál a vízhozam- tényező értékét az új összefüggéssel vesszük figyelembe. Szabályos jellegű eltérés lehet zsilipeknél a csurgás, a mércék „0” pontjának helytelen megállapítása, a zsiliptábla zárt állapotának a meghatározása, a nem permanens vízmozgás és még több más ok miatt. A legjellegzetesebb a csurgás és helytelen zsilipállás meghatározásából származó hiba. Ebben az esetben a vízhozamtényező hiperbolikus összefüggést mutat a zsilipnyitással olyan értelemben, hogy kis nyílásoknál lényegesen az átlag fölé emelkedik a vízhozamtényező értéke. A zsilipnyitás kezdő pontjának rossz megállapítása esetén a vízhozamtényező kisebb is lehet az átlagnál.

A mércék ,,0” pontjának hibája kis nyomómagasságok esetén mutatkozik meg, vagyis a vízhozamtényező a nyomómagassággal mutat függvénykapcsolatot. Az időben való változás esetén, ha az rövid időn belül mutatkozik, akkor feltehetőleg a nem permanens állapot következménye, ha hosszabb időszak eltelte után jelentkezik, akkor az átfolyási nyílás megváltozása okolhatja pl. a halrács elszennyeződése következtében. Ezek az esetek a gyakorlatban elég sok esetben előfordulnák, és csak kellő számú megbízható mérésből állapítható meg ilyenkor a tényleges vízhozamtényező.

Egyes esetekben a vízhozamtényezők átlaga nem változik ugyan az egyes paraméterek függvényében, ellenben a mérések ingadozása növekszik meg nagymértékben. Ez a zsilipnyílás, vagy vízállásleolvasás elégtelen pontosságára mutat. Ebben az esetben gondoskodni kell a leolvasások pontosabbá tételéről. Szivornyáknál a légkiválás szintén a mérések szórását növeli meg, ami nagyobb nyomómagasságoknál esetleg megszűnik, illetve egészen kis vízhozamoknál nagymértékben csökkenti a vízhozamtényezőt.

Az átlagos értékektől való nagyobb fokú egyirányú eltérések oka általában a rohanó mozgás kialakulása, ha nagyobbak a mért vízhozamtényezők mint az irodalomból ismert átlagérték; vagy a szelvény leszűkülése, ha a mért vízhozamtényezők kisebbek az előbbi átlagnál. Pl. halrács elszennyeződése következtében egy zsilipnél a 0,65 körüli átlagérték helyett 0,25 értéket mértünk, és a vízugrás kialakulása következtében pedig 1,2 értéket is mértünk egy másik zsilip esetében. Különböző figyelembe nehezen vehető hatások miatt a zsilipeknél 0,6 és 0,7 közt változik az átlagos vízhozamtényező.

A vízhozamgrafikon megszerkesztése a következő lépésekben történik. Először az átlagos vízhozamtényezővel kiszámítjuk a paraméterek szélső értékeinek megfelelő vízhozamokat az ábrázolási határok megállapításához. Utána eldöntjük az ábrázolás módját, a paraméterek elhelyezését. Nyomás alatti átfolyásnál a vízszintes tengelyen vagy a zsilipnyílásokat, vagy a nyomásokat rakjuk fel. Első esetben a nyomásoknak megfelelő sugársor, a második esetben a nyílásoknak megfelelő parabolasereg lesz a grafikon. A sugársor számítása egyszerűbb, felrakása könnyebb és használata célszerűbb jól megválasztott nyomásértékek felrakása esetén, ha egyébként a szelvényterület a nyitás függvényében lineárisan változik. Parabolák szerkesztése lényegesen több pont számítását teszi szükségessé, szerkesztése pontatlanabb, leolvasása nehézkes. A vízhozamtényező változása esetén, nem li258