Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
A VÍZHOZAMTÉNYEZO MEGHATÁROZÁSÁNAK MÓDSZEREI Elvileg minden szelvényben meghatározható, illetve feltételezhető egy vízhozamgönbe, vagyis valamilyen vízállás—vízhozam összefüggés. Ez az összefüggés természetes medreknél, szabad szelvényeknél igen sok tényezőtől függ, matematikailag nehezen vagy egyáltalán nem fejezhető ki, hanem csak empirikus összefüggés, az ún. közönséges vízhozamgörbe szerkeszthető meg. Természetes vízfolyásoknál a legutóbbi időkig a hitelesítés egyetlen módja a meglevő szabad szelvények vízhozamgörbéjének a megállapítása volt. Ezeket a görbéket azonban minden esetben terhelte a természetes mederalakulás okozta hiba, aminek a nagysága a mederváltozás és a szelvényterület viszonyától függ. A hidrometriai munkák során hamarosan bebizonyosodott, hogy ezek a vízhozamgörbék a legnagyobb természetes vízfolyások szelvényeire szerkesztettöktől eltekintve nem elég állandóak, folyamatos vízhozam-nyilvántartásra nem alkalmasak. Némely esetben, gondosan karbantartott kisvízfolyásoknál, öntözőcsatornáknál (ha visszaduzzasztás nem zavar) és nagyobb vízfolyásoknál azonban mégis az a legmegfelelőbb hitelesítési mód, hogy méréssel meghatározzuk a különböző vízállásokhoz tartozó vízhozamokat és az összetartozó értékek ábrázolása után empirikusan határozzuk meg a szelvény hitelesítési görbéjét. A vízhozamgörbe-meghatározás mint hitelesítés megfelel a Zagyva, Tárná, Nádor-csatorna nagyságú, vagy azoknál nagyobb természetes vízfolyások hitelesítésére, de alkalmazható pl. a Keleti-főcsatorna K—IX. mellékcsatornájában is, ahol a kezdeti szakaszon biztosítva van a szükséges esés és a mederállandóság is. Ennek megfelelően a sokéves méréssorozat bizonysága szerint a szabadszelvény hitelesítése lényegesen pontosabbnak és megbízhatóbbnak bizonyult, mint a kiágazásnál levő betétgerendás bukó hitelesítése. A vízhozamgörbe szerkesztésen alapuló hitelesítés jellemzői a következők. A hitelesítéshez végig kell mérni a teljes szóba jöhető vízállás—vízhozam tartományt, tehát a legkisebb és legnagyobb vizeket is, mivel extrapolálásra csak becslésszerűleg van lehetőség az egységes jellegszám hiánya miatt. Ennek megfelelően sok mérésre és hosszú időszakot felölelő mérés- sorozatra van szükség. A későbbiekben pedig folyamatos ellenőrzésre szorul és csak több évi ellenőrzés után dönthető el, hogy milyen mértékű változásokkal kell számolni, vagyis az elvégzett hitelesítés csak a mérések időszakára érvényes-e, vagy hosszabb időszakra is. A vízhozamgörbét a mért adatok közé becsléssel húzzuk be, majd az így megszerkesztett görbét úgy toljuk el, hogy a mért adatok görbétől való eltéréseinek átlaga zérus legyen. Ez egyszeri közelítéssel könnyen elérhető. Matematikai görbével való közelítés, vagy kettős logaritmus papír használata nem célszerű, mivel a pontossági viszonyokat általában rontja és az összetett függvénykapcsolat miatt használata nem jelent előnyt. Folyamatos észlelésre igen alkalmas, mivel mindössze egy vízmérce észleléséről kell gondoskodni, ill. csak egy rajzoló vízmérce szükséges hozzá, ha a vízállásváltozások gyakoriak. A vízállásokból a vízhozamot egyszerű nomogram, illetve táblázat segítségével, az ún. írott vízhozam247
