Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
alakulása megbízhatóan, meghatározható és a középmélység igen kis véletlen jellegű ingadozással számítható. A szelvényterületet a mért mélységek összegezésével és a mélységmérési pontok távolságával való szorzással számítjuk. Sebességmérésnél először közelítően egyenletes pontkiosztást készítünk az egész szelvényre. A szelvény méretétől függően ez kétféleképpen történhet. Nagy szelvények esetén célravezetőbb a szokásos függélyenkénti mérés, a függélyek közti műszerszállítás minimálisra csökkentése érdekében. Először a víztükör szélességét tíz részre osztva meghatározzuk a függélyek egymástól való távolságát, az első függélynél a parttól fél távolságot véve figyelembe. Második lépésként az egyenletes pontkiosztás elve szerint táblázatból a függélyekben is kiosztjuk a mérési pontokat. A mérés gyorsítása érdekében azonban megelégedhetünk a függélymélységek dm pontosságú 5 vagy 10 részre való osztásával is. A használatos sebességmérőnek a lehetőséghez képest komponensmérő, lehető legkisebb menetemelkedésű vitorlával ellátott és feltétlenül fordulatonként jelző műszernek kell lenni, elektromágneses jelszámlálóval. A műszert lehetőleg vezetősines rúdon kell alkalmazni vagy a rúdhoz kell rögzíteni, hogy a szabatos méréshez szükséges, szelvényre merőleges műszertartás megvalósítható legyen. A gyakorlatban elterjedt, önbeálló műszerrel való mérésnél is alkalmazható ez az eljárás, természetesen az önbeálló műszer alkalmazásának minden hibájával és előnyével együtt. Ugyanígy ólomsúlyra szerelt, csőrlővel mozgatott műszerrel is elvégezhető a mérés. Az első mérési pontba közelítőleg beállítva a műszert a sebességmérést 50 mp-ig végezzük. Jegyzőkönyvet a jelszámlálók típusa szerint kell vezetni. Legegyszerűbb esetben a jelszámláló nullázható és elektromos kapcsolóval van ellátva. Az első pontban nulláról kezdjük a számlálást az elektromos kapcsoló segítségével indítva és megállítva. A további pontokban nullázás nélkül működtetjük ismét a számlálót az elektromos kapcsoló segítségével, vagyis összegezzük az összes mérési pontban észlelt fordulatszámot. Nem nullázó számlálónál a kezdeti és a végső fordulatszám különbsége adja az összes fordulatot. Ha részletes feldolgozás is történik, akkor a jegyzőkönyvben bejegyezzük a közbenső fordulatszámokat is. Kisebb szelvényeknél nem függélyekben, hanem szintekben végezzük a mérést. A műszert ilyen esetben mindig rögzítjük a rúdon és így tartjuk a szelvényre merőlegesen. A szintek közelítő mélységét úgy határozzuk meg, hogy a szelvény legnagyobb mélységét 3—5 részre osztjuk megközelítően és a felszíntől ennek a felével engedjük le a műszert a rúd segítségével. Ezt az állást a rúdon rögzíthető gyűrű segítségével az áthidalás egy vízszintes síkjához képest megjelöljük. A továbbiakban az így meghatározott síkban 5—10 pontban végzünk mérést megközelítőleg egymástól azonos távolságra. Utána a rögzítő gyűrű állításával juttatjuk a műszert a következő kijelölt szintre. A jelszámlálás az előzőekhez hasonló. A vízhozam számításánál az összegezett fordulatszámból indulunk ki, amit vagy maga a jelszámláló végzett el vagy külön el kell végezni. Ezt a végösszeget el kell osztani a mérési pontok számával és a mérési időnek 244