Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

I. Dr. Starosolszky Ödön: A vízhozammérés a vízgazdálkodás alapja - 1. A vízhozammérés szükségessége és feladatai

b) a belvízhálózat üzeméhez, a területen visszatartható vízmennyiség meghatározásához;

ej a szivatyútelepek és műtárgyak kiépítési mértékének ellenőrzéséhez, vízszállítóképességük növelésére vonatkozó számításokhoz;

d) szivattyús átemelésnél az üzem ellenőrzése céljából;

ej a vízszínszabályozók, illetve a szivattyútelepek vezérléséhez.

A víz útját általában a csapadék leesésétől a befogadóba juttatásig célszerű követni. Az ehhez szükséges hidrometriai rendszer kiépítésénél a műszaki követelményeket a gazdaságossággal kell összehangolni. Nehézséget okoz,

aj ha a vízhálózat túl sűrű;

b) ha öntözővíz is juthat a hálózatba, vagy pláne a csatornarendszer vegyes működésű;

ej ha a belvízrendszerek egymásnak adnak át vizet;

d) ha az egyes területek vize különböző irányokban is lefolyhat;

ej ha a csatornák esése túl kicsi;

fj ha a szivatyútelepek és csatornák vízszállítóképessége nincs összhangban és az egyenlőtlen működés következtében nem permanens, változó vízmozgás gyakori;

g) ha a csatornákban a tározótér nagy, a növényzet a csatornákat erősen benövi.

A mérési rendszereket tekintve beszélhetünk elválasztott, egyesített vagy vegyes rendszerről. Hazánkban egyelőre az egyesített rendszer a könnyebben megvalósítható, midőn a mérő és szabályozó műtárgyak azonosak, és így a mérésnek külön energiavesztesége nincs, vagy legalábbis kisebb.

A fokozatosság elvét szem előtt tartva a vízmérést a következő lépésekben célszerű elvégezni:

1. a befogadóba emelő szivattyútelepeknél és a rendszerek fő lecsapoló zsilipjénél;

2. egyes, a belvízrendszerre jellemző utolsó rendű csatornán, a hálózat kiegészítéséhez mértékadó lefolyás meghatározására;

3. a csatornatalálkozások előtt, az átemelő szivattyúknál, a rendszerből kilépő vizek mérésére alkalmas helyen.

A mérőműtárgy, illetve berendezés típusa a helyi adottságoktól, elsősorban a megtűrhető energiaveszteségtől függ.

1. A fő átemelő szivattyútelepeknél könyökcsőben való mérést célszerű szorgalmazni, de szóba jöhet venturi-cső vagy venturi-szonda is. A telep hitelesítő-ellenőrző méréséről semmiképp sem szabad lemondani. A fő lecsapoló zsilipnél — mivel gravitációs átfolyás van — többnyire venturi- csatornát kell beépíteni. Ez kerülhet esetleg a hullámtéri oldalra is.

2. Az utolsó rendű csatornán venturi-csatorna, vagy mérőnyílás, esetleg tág határok között változó vízhozamok mérésére alkalmas összetett mérőműtárgy jöhet szóba.

2 Vízhozammérés 1 7