Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
állás leolvasást végzünk. Amennyiben a mértékadó vízmérce messze van, vagy nehezen közelíthető meg, akkor ideiglenes vízmércét helyezünk el a szelvényben úgy, hogy ismerjük a két mérce összetartozó értékeit s ezeket az értékeket a jegyzőkönyvön is feltüntetjük. A szelvényfelvétel kezdetén megállapított vízállást és időt a jegyzőkönyvön is feltüntetjük. A szelvényfelvétel kezdetén megállapított vízállás és idő a jegyzőkönyv megfelelő rovatába kerül a jegyzőkönyv első oldalán (II—4.44. ábra). A jegyzőkönyv utolsó oldalán kitöltjük a szelvény „0” pontja rovatot, megnevezve a szelvénykötél kikötésének a helyét. Ezután leolvassuk a szelvénykötélen a bal víz szélének a távolságát a szelvény „0” pontjától, majd a víztükör szélességétől függő távolságokban megmérjük a mélységet balról jobbra haladva és minden távolságot és mélységet gondosan bejegyzünk a jegyzőkönyv megfelelő rovatába. A szelvényfelvételt a vízállás leolvasásával és az idő meghatározásával fejezzük be, melyeket ugyancsak bevezetünk a j egyzőköny vbe. A szelvényfelvétel a mérőladikból történik. A ladik méretei olyanok legyenek, hogy méretei ne zavarják a vízfolyást számottevő módon s ugyanakkor biztonságosan mozoghasson benne a mérőszemélyzet. A mérőladikban a mederladikhoz hasonlóan legalább egy olyan személynek kell tartózkodni, aki rendelkezik vízijártassággal. Célszerű, ha ez a személy egyben a mérés vezetője is, és ha a mérés összes résztvevője jól tud úszni és evezni. A mérőladikot kötélen függő futócsigával erősítjük a szelvénykötélhez és a csónak orrában álló személy tartja a megfelelő helyen, illetve továbbítja a következő mérési ponthoz. A csónak irányát a kormány evezős tartja a vízfolyásnak megfelelően. A mélységméréshez olyan súlyt választunk, amely megfelel a vízfolyás sebességének és lehetőleg elég nagy alapterületű, hogy a besüly- lyedés ne okozzon nagy hibát, illetve fenékérintkezővel látjuk el a súlyt. A mérésnél először az ólomsúly alját a víz színére állítjuk és ugyanakkor a leeresztő csörlő fordulatszámlálóját „0”-ra állítjuk. A fordulatszámláló elromlása esetén lécből indexet szerkesztünk a kötél mellé a csörlő és a kígyófej közt és itt jelöljük meg a „0” állást a kötélen, illetve a kötél kellő osztása esetén az indexet állítjuk a legközelebbi jelhez. A ,,0” pont beállítása után a mérők ne változtassák a helyüket, mert ez megváltoztatja a műszer mélységének az értékét. A ,,0” pont megállapítása után a fenékig leeresztjük a műszert. A fenékreérést vagy a fenékérintkező jelzi, vagy a kötél meglazulása. Mindkét esetben vigyázni kell, hogy kellő időben észleljük a súly fenékre érését. A mélységet vagy a fordulatszámlálón olvassuk le, vagy annak hiányában a leeresztő kötél utolsó kerek méter jelzésének és az indexnek a távolságát mérjük meg mérőléccel és hozzáadjuk az egész métereket. A következő méréshez a súlyt kismértékben felemeljük és úgy megyünk el a másik ponthoz. A következő pontban meg kell várni, hogy a súly lengése csillapodjon és csak akkor szabad ismét a fenékre engedni, amikor nyugalomba jutott. A mélységmérések a víztükör szélességének függvényében a II—12. táblázat szerinti távolságokban történik. A mélységmérést cm-es pontos122
