Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
A szelvényt általában a híd korlátján vagy esetleg a gyalogjárón jelöljük ki krétával vagy ácsceruzával, ritkább esetben beosztott szelvénykötelet feszítünk ki. Állandó mérési szelvény esetében célszerű a beosztást véglegesen elkészíteni. A szelvény bal parti „0” pontja általában a híd korlátjának vagy pályatestének bal széle. A mélységmérés távolsága megegyezik a szabad szelvény beosztásával, azzal a különbséggel, hogy az esetleges pillérek közvetlen közelében minden esetben kell mélységmérést végezni, illetve célszerű minden egyes hídnyílást teljesen különálló szelvénynek tekinteni és eszerint elkészíteni a beosztást (II—4.11. ábra). A szelvény kijelölése és előkészítése minden esetben igen jelentős, de kisvízfolyásoknál a szelvény kiválasztásának és előkészítésének döntő jelentősége van, mivel a kis méretek miatt minden hiba fokozottabban érezteti hatását főleg a mérőfelszerelés szelvényhez képest felfokozott nagysága miatt. A pontos mérés érdekében a lehető leggondosabban elkerülendő: a benőtt, köves, kavicsos, gödrös vagy iszapos meder, az egyenetlen sebességeloszlás, az egészen kis sebességek, az erős vízállásváltozás és a hullámzás. Ilyen kis szelvényeknél célszerű a meder burkolása, illetve ilyen burkolt szakasz alsó éle közelében célszerű választani a szelvényt. A mérésre legalkalmasabb a derékszögű négyszögszelvény. Burkolatlan meder esetén is hasonló alakú szelvényt keressünk. A határozott sodorvonal kisvízfolyásoknál nem minden esetben kedvező, mivel a műszer viszonylag nagy torlasztó hatása miatt könnyen változtatja a helyét, kitérvén a műszer elől. 104
