Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT

Az Alföld regionális fejlesztése keretében kívánatos lenne a higrofil lágyszárú növénytársulások cönológiai-ökológiai kihatásának prioritást adni, súlyt helyezve a környezetvédelmi-gazdasági-ökonómiai összefüggésekre.

A térben és időben rendkívül változatos és változó higrofil lágyszárú növény- társulásokat a vízborítás mértéke szerinti (SZODFRIDT I. 1962) csoportosításban ismertetjük:

A) Magas vízborítású társulások

A nádasok talajának vízborítása az egész évben teljes, az átlagos mélysége 1-1,5 m, de rövidebb-hosszabb időre elérheti a 2-2,5 m-t is. A nagyobb vízborítást (a nád teljes víz alá kerülése) csak rövid ideig viselik el. A talajfelszín alá süllyedő vízszintet hosszan eltűrik, ha a talaj kapillárisán vízzel telített.

Nádas (Scirpio-Phragmitetum) W. KOCH.

Az Alföldön, de az országban mindenütt elterjedt növénytársulás, a tavak, fo- lyók-patakok mentén. A vízrendezések egyik eredménye a nagy kiterjedésű nádasok területének csökkenése. A közelmúlt száraz időjárási periódusa is további nádasok átalakulását okozza. A viszonylag fajszegény társulás fő fajai: a nád (Phragmites communis TRIN.), gyakran mozaikosan keveredik vele, vagy helyettesíti a tavi káka (Schoenoplectus lacustris PALLA), a keskeny levelű gyékény (Typha angustifolia L), a széles levelű gyékény (Typha latifolia L.) és a vízi harmatkása (Glyceria maxima HOLMB.). Utóbbi az árterek lefolyás nélküli nagyon mély fekvésében, az ún. kögyöstocsogókban alkot jellemző társulást.

A társulás gyakori növényei főleg a kisebb vízborítású területeken: a vízi hídőr (Alisma Plantago-aquatica L.), a pántlikafű (Baldingera arundinacea DUM.), a sárga nőszirom (Iris Pseudacorus L), a vízi peszérce (Lycopus europeus L), a közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris L), a réti füzény (Lythrum Salicoria L), a vízi mételykóró (Oenanthe aquatica LAM.), a nádi boglárka (Saggitaria saggitifolia L), az ágas békabuzogány (Spargium orectum L).

Elterjedése: a nádasok területét (térbeni és időbeni nagy változásuk miatt) a múltban és jelenleg is csak becsülni lehet.

A területi statisztika 1964. évi adatai szerint mindössze az Alföld 0,3%-át borítják a nádasok (SOMOGYI S. 1967).

Ismert, hogy a vízrendezések óta nagyon visszaszorultak, pedig biológiai szerepük nagyjelentőségű.

A nádasok termőhelye: a nádas kozmopolita növénytársulás, az Alföldön minden klímában megtalálható.

A hidrológiai jellemzője, hogy egész évben állandó vízborítást igényel. A víz jelentős felmelegedését nehezen viseli el. A gyors folyású folyók partján a pántlikafű tömegesen társul a nádhoz, gyakran helyettesíti.

A nádasok talaja vízzel telített és anaerob viszonyok uralkodnak. A talajnak nem nevezhető homokos-agyagos üledéken (nyers talaj), réti agyagon, lápos réti talajon éppúgy megtalálhatók, mint a különböző síkláp talajokon. Az Alföldön a nádassal tartósan borított területen a tőzegképződés jellemző és ma is tart. IHRIG D. (1973) szerint a nádassal borított „ősmocsarak és őslápok a peremi süllyedéses medencékben keletkez104