Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
A löszpusztagyepek termőhelye: A sztyep kialakulásának feltétele a hideg tél és a száraz-meleg nyár. Az Alföld nagy részén ilyen klímaviszonyok érvényesülnek. Az évi átlag hőmérséklet a 9-10 °C-t meghaladja, a nyári átlagos középhőmérséklet 17,5-18,0 °C-nál nagyobb. A csapadék 500-550 mm-nél nem több. A légnedvesség átlaga 45-47% (július 14 órai) alatti, ami az erdő igényét nem, a sztyep növényzetét azonban kielégíti. A hidrológiai viszonyok nem játszanak szerepet a löszpusztagyepek termőhelyében, csak többletvízhatástól független talajokon élnek. A löszpusztagyepek mindig lösz, vagy ehhez hasonló, CaC03 tartalmú alapkőzeten a következő talajokon alakulnak ki:- típusos mészlepedékes csernozjom sekély-mély vályogos termőrétegén;- alföldi mészlepedékes csernozjom közepes, vagy mély vályogos termőrétegén;- kilúgozott csernozjom közepes vagy mély vályogos termőrétegén. A csernozjom Ny-ról (Kisalföld, Mezőföld, Bácskai-löszhát) K-re (Hajdúhát, Érmelléki löszös hát, Csanádi-hát, Békési-hát) nagy elterjedésű. Azokban a térségekben, ahol csernozjomok alakultak ki és alakulnak ki ma is, a klimatikus viszonyok csak a pusztagyepeknek felelnek meg és klímazonális erdők nem voltak és ma sincsenek. A természetes erdők csak többletvízhatású termőhelyeken találják meg létfeltételeiket, de ezek már intrazonális erdőtársulások. Homokpusztarét (Astragalo-Festucetum rupicotae [„sulcatae"]) SOÓ 1956 A Duna-Tisza közi CaC03 tartalmú homokon kialakult, a löszpusztagyephez hasonló, zárt gyep társulás. Háborítatlan állapotban lévő területe csak elvétve található, mert szinte teljes egészében szántóföldi művelésbe vonták jó termőképessége miatt. A mai természetes előfordulásai sem zavartalanok, mert a múltbeli és jelenlegi legeltetés megváltoztatta összetételüket. A mai ismereteink szerint a homokpusztarét uralkodó füvei: a barázdált csenkesz, a merev csenkesz, a kunkorgó és pusztai árvalányhaj, az élesmosófű, a réti perje. Kísérő fajok: a száratlan és érdes csüdfiű, a szürke repcsény, a homoki imola, a szikár habszegfű, a pusztai kutyatej és a fenyérfű. A löszpusztagyepekhez hasonlóan a homokpusztarétek típusait nem ismerjük. A további cönológiai és ökológiai viszgálatuk megismerésüket és értékelésüket elősegítené. A homokpusztarétek termőhelye: A klímaviszonyai azonosak a löszpusztagyepekével. Gyakran egymás mellett találjuk őket, pl. Kecskemét, Bácsszőlős-Kisszállás stb. térségében. A homokpusztarétek a mély talajvizű homokhátakon alakultak ki, termőhelyük többletvízhatástól független. A talajuk CaC03 tartalmú homok, vagy kevés lösszel kevert homok. Humuszos szintjük 40-50 cm-nél mélyebb, a feltalaj humusztartalma 1,5-2,0%. Talajtípusai:- csernozjom jellegű homok sekély vagy középmély homokos termőréteggel;- csernozjom jellegű homok és eltemetett humuszos homok kombinációja középmély vagy mély homokos termőréteggel. A csernozjom jellegű homokok humusztartalma a helytelen mezőgazdasági művelés hatására gyorsan mineralizálódik és könnyen futóhomokká alakul. 94
