Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
kon alkotnak ma már csak kis foltokban reliktum állományokat. Az uralkodó fafaj a kocsányos tölgy, de a fehér- és a szürkenyár is a felső koronaszintben található, „felbukkan a molyhos tölgy is ...” (SOÓ R.1960). Elegyfajok a mezei szil, vadkörte, a Nyírségben a rezgőnyár. Gazdag cserjeszintjében a fagyai, a galagonya tömeges. Kiritkult, legeltetett állományaiban elhatalmasodik a boróka, a kökény, a vadrózsa is. Erdőtípusai (MAJER A. 1968): Festuca sulcata Barázdált csenkeszes homoki tölgyes Poa nemoralis Keskenylevelű perjés homoki tölgyes A pusztai tölgyesek erdőtípusaik cönológiai meghatározása után revízióra szorulnak: a származék erdőtípusokat is csak ezután lehet megállapítani. Az ökoszisztéma vizsgálatok alapján (genetikai talajtípusok elterjedése) megállapíthatjuk, hogy a homoki tölgyesek elterjedése a Duna-Tisza közi homokhát É-i peremének rozsdabarna erdőtalajaira korlátozódott, és a homokhát erdőterületéből 5-10%-nál nagyobb területet nem foglalhattak el. Ma már a szántóföldi művelésbe vonás és a legelők kiterjesztése miatt az erdőterület (205 ezer ha) alig több, mint 2%-át borítják. A mai homoki tölgyesek nagyobb része mesterséges telepítés. A pusztai tölgyesek termőhelye: A pusztai tölgyesek klímaviszonyai megegyeznek a gyöngy virágos tölgyesekével. Erdészeti klímakategóriája: kocsánytalan tölgyes, ill. cseres klíma. A hidrológiai viszonyok a pusztai tölgyesek termőhelyében nem játszanak szerepet, mert a talajvíz mindig mélyen van. Erdészeti hidrológiai kategóriája: többletvízhatástól független. Az Alföldön a pusztai tölgyesek a következő talajokon találhatók:- rozsdabarna erdőtalaj sekély, vagy középmély durva homokos termőrétegén;- kovárványos barna erdőtalaj sekély, vagy középmély durva homokos termőrétegén, kevés és vékony kovárványréteggel (másodlagos kialakulás);- humuszos homok kombináció közepes homokos termőrétegén (másodlagos kialakulás). A pusztai tölgyesek az alföldi homokvidék zonális erdőtársulásai, amelyeknek fatermőképességét alig ismerjük. A feltételezett pusztai tölgyesek (Nyíregyháza, Nagykőrös, Albertirsa) átlagnövedéke hektáronként 8 m3 körüli, a gyöngyvirágos tölgyesekéhez közel álló érték. A pusztai tölgyesek cönológiai bizonytalanságára jellemző, hogy SOÓ R 1938-ban a nyírségi növénytársulási szukcesszió sorban még nem szerepelteti. A termőhelyükre telepített akácosok növekedése közepes, de a nektárhozamuk jelentős. Tatárjuharos lösztölgyes (Aceri tatarico-Quercetum [pubescentis-roboris]) ZÓLYOMI 1957 Más néven: Tatárjuharos löszpusztai tölgyes, GÓCZÁN L. 1959. A ZÓLYOMI B. (1957) által leírt tatárjuharos lösztölgyes cönológiai és ökológiai feldolgozása még további kutatási feladat. Az egyetlen kerecsendi állománya alapján nem lehet az Alföldön múltbeli jelentős elterjedésére következtetni. A GÓCZÁN L. által (1959) megjelölt (Kamaraerdő, fóti Somlyó, Vácrátót) előfordulásokon, valamint a ZÓLYOMI B. vegetációtérképén szereplő (Magyarország Nemzeti Atlasza 1989) Pánd-Albertirsa térségében a tatárjuharos lösztölgyeseket, mint ökoszisztémákat megnyugtatóan nem sikerült meghatározni. A kerecsendi erdő (nem tartozik az Alföldhöz) tatárjuharos lösz92
