Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT

landó vízborítás megszűnt, és a lápterületeinket a rétekbe sorolják. A vízfelszín területén belül a vízborítás mélysége és minősége szerint alakulnak ki a növénytársulások. Az alföldi környezeti feltételek között időben és térben nagymértékben változnak a vízviszonyok; ennek megfelelően a vízi növénytársulások is változnak (megszűnnek, újraalakulnak, átalakulnak stb.). A vízi növénytársulások közül a lebegő és gyökerező hínároknál jelentősebb a nádasok társulása, amelyik vizeink életében nagyon fontos biológiai szerepet tölt be. Az Alföld területéből mintegy 110 ezer ha-nyi vízfelszínből a növényzettel borított területet az állandó vízszintváltozás miatt meghatározni nem lehet, de a becslések szerint 5%-nál kisebb. Rá kell mutatni, hogy a vízfelszín változás a hullámterek és rétek növénytársulásait közvetlenül és közvetve is befolyásolja.

Az ártér, elhagyott terület, bányaterület a területhasznosítási kategóriák közül ökológiai-növénytársulási szempontból a legnehezebben, ill. nem jellemezhetők. Ebbe a kategóriába tartoznak az ártereknek azok a részei, amelyeken a növényzet a folyók vízjárása miatt nem tud megtelepedni. Ide sorolják az olyan elhagyott, roncsolt talajú, vagy talaj nélküli területeket, amelyeken a növényzet nem él meg. Végül a külszíni fejtésű bányák, bányahányók, bányameddők, mélyfejtésü bányák feletti mulasztási területek is ebben a kategóriában szerepelnek. A bányaterületeken, ha a környezeti tényezők ezt nem akadályozzák, hosszabb-rövidebb idő alatt, akár emberi tevékenység révén, kialakul bizonyos vegetáció, ami azonban az eredeti vegetációval nincs kapcsolatban.

A település és belterület az Alföld több mint 5%-át foglalja el. Ide tartoznak a belterületi kertek, parkok, egyéb zöld felületek, éppúgy mint az épületek, az ipari üzemek és a közlekedési útvonalak. Ökológiailag egységesen nem jellemezhető területek. Növényzetük döntő mértékben mesterségesen létrehozott, ill. fenntartott vegetáció, nem nevezhető növénytársulásnak.

Az alföldi síkságnak művelési ág megoszlása szerint több mint 75%-át olyan növénytársulások borítják, amelyekből csak a jelenlegi ökológiai viszonyokat (termőképességet) lehet meghatározni. Az elhagyott területek, bányaterületek, a települések, belterületek ökológiai adottságai olyan sajátosak, hogy ökoszisztéma szemléletű vizsgálatuknak még a módszerei sem eléggé kidolgozottak. Az alföldi növénytársulások kialakulásának ökológiai tényezőit és az ökoszisztéma szemléletű jellemzésüket az erdők, rétek, legelők és az ún. vízfelszínek vizsgálata alapján vesszük számba. így mód lesz a folyószabályozások és a belvízrendezések előtti ökológiai állapotok, és ezzel összefüggésben a növénytársulások valószínű elterjedésének meghatározására, értékelésére.

Az Alföld növénytársulásainak feldolgozásához SOÓ R. (1973): A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve V. kötetében megjelent „Magyarország növénytársulásainak részletes (kritikai) rendszere”, valamint MAJER A. (1968): Magyarország erdőtárulásai c. műve „Magyarország erdőtársulásai és erdőtípusai” c. fejezeteket vettük alapul. A részletek kidolgozásához, valamint az összevonásokhoz felhasználtuk: MAJER A. (1962): Erdő- és termőhelytipológiai útmutató; DANSZKY I. (szerk. 1963): Magyarország erdőgazdasági tájainak erdőfelújítási, erdő- telepítési irányelvei és eljárásai. III. Kisalföld és VI. Nagyalföld erdőgazdasági tájcsoport; DANSZKY I. (szerk. 1973): Erdőművelés; HORTOBÁGYI T. és SIMON T. (szerk. 1981): Növényföldrajz, társulástan és ökológia; SIMON T. (1990): Hazai fonto83