Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
függéseket igyekezett feltárni, s éppen ezért ezek a vizsgálati módszerek csakis ilyen éghajlatkutatási célokra alkalmasak. Egészen másfajta feltáró eljárásokra van szükség a jelenleg feltételezett éghajlatváltozások bizonyítására, hiszen nem egyértelmű a kutatók állásfoglalása a tekintetben, hogy a várható globális fölmelegedés mennyiben írható az emberi tevékenység számlájára, s mennyiben a természeti „törvények” módosulásának rovására. A múlt századi ár- és belvízszabályozási munkálatok, lecsapolások hatásának felmérése éghajlatunk érzékenységére tér- és időskálán lekicsinyítve ugyanolyan vizsgálati problémákat vet fel, mint jószerivel a jelenlegi globális felmelegedés kérdése. Igaz, a bonyolultság korántsem olyan nagymérvű, hiszen vizsgálatunk tárgya nem a légkör alkotó elemeinek megváltozása, hanem a felszíni vízjárás, s ezen keresztül a sugárzási, a hő- és vízháztartási összetevők alakulását befolyásoló ökoszisztémák módosulása miatt bekövetkezett klímaváltozás feltárása. Az éghajlatváltozás, éghajlatingadozás, ill. a klíma érzékenységére gyakorolt antropogén tevékenység következményeinek elemzése módszertanilag történhet klasszikus statisztikai eljárásokkal (számszerűsített eredményekhez jutunk ezúton), fizikai következtetésekkel (tendenciák állapíthatók meg ilyen eljárásokkal), s végül numerikus modellezéssel (összefüggések, kölcsönhatások felderítése várható e korszerű módszertől). A statisztikai klimatológiai módszerek elsősorban a műszeres megfigyelések adatbázisára támaszkodnak, vagyis az utolsó egy-kétszáz évre terjeszthetők csak ki az ilyen számszerű elemzések. A klímaérzékenység vizsgálatához természetszerűleg olyan idősorra lenne szükség, amely felöleli a beavatkozás (folyószabályozás) előtti időszak néhány évtizedét is (ez lenne voltaképpen a kontroll adatbázis, amihez a mikro- klimatikusan megváltozott időszak éghajlati elemeit lehetne viszonyítani), s az ezt követő hosszú időszakot (100-150 évet), amelynek első néhány évtizede tartalmazná az ármentesítési munkálatok intenzívebb időszakát, vagyis azt a periódust, amelyben feltehetően kis léptékben, de folyamatosan módosult a helyi klíma néhány eleme. A vizsgálat tárgya, feladata éppen az lenne, hogy megfelelően megválasztott matematikai statisztikai eljárásokkal, vagy fizikai következtetésekkel kvalitatív vagy kvantitatív eredményekre jussunk azon kérdés megválaszolása során, hogy a múlt századi nagyléptékű folyószabályozások (21. és 22. ábra) következményeként az ármentesített (térképen satírozott) területeken változott-e a helyi éghajlat, s ha igen, milyen irányban és milyen mértékben? A kérdés objektív megválaszolása azért ütközik nehézségekbe, mert a műszeres meteorológiai megfigyelések kezdete és elterjedése éppen egybeesik az intenzív vízügyi munkálatok kezdeti évtizedeivel, vagyis a megelőző évtizedekből vajmi kevés meteorológiai adattal rendelkezünk. A térségben nincs olyan klímaállomás, ahol a megelőző időszakban is folytak volna meteorológiai megfigyelések. Az azonban a régi szakkönyvekből is megállapítható, hogy az éghajlatváltozás, éghajlat ingadozás kérdésében már a múlt század meteorológiai irodalmában is felvetődött, s egyértelműen megfogalmazták, hogy az emberi tevékenység befolyásolhatja a klímát. SZABÓ I. (1874) írja: „A lég, különös tekintettel hazánk légtüneti viszonyaira” c. munkájában, „...sok felől hallani a panaszt, hogy nyaraink már ma nem olyan melegek, ellenben teleink sokkal hidegebbek, mint hajdanában voltak!”, pl. a vízszabályozás 44
