Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
Az éghajlati elemek közül a legbizonytalanabbul meghatározható mennyiség a párolgás. Közvetlen mérése nehézkes és bonyolult felszerelést igényel. Bármilyen párolgásmérő eszköz a saját párolgását méri, s csak következtetni lehet belőle a szóban forgó terület párolgására. Az elpárolgó víz mennyisége a légkör párolgást befolyásoló viszonyain kívül, amelyeket a potenciális evapotranszspiráicióval (18. ábra) jellemezhetünk, s amelynek abszolút felső korlátját a teljes sugárzási egyenleg jelenti (feltételezve, hogy áz maradéktalanul párolgásra fordítódik), függ a felszín tulajdonságaitól is (domborzat, növényi borítottság), meg a párologtató felszín nedvesség tartalmától is. Meghatározásához a meteorológiai elemeken kívül a felszín növényzettel való borítottságát is ismernünk kell. Hazánkban a potenciális evapotranszspiráció átlagos évi összege a területtől függően 550 és 750 mm között változik, legkisebb az Alföldön, legnagyobb a DNy- Dunántűlon. Jóval nagyobb az évenkénti változása. Egyes években az 1000 mm-t is meghaladja, de hűvös években a 400 mm-t is alig lépi túl. A tényleges evapotranszspiráció évi átlagos értéke kereken 500 mm, az Al- földön csak 450, az ország Ny-i peremén 600 mm körüli, amelynek döntő többsége a vegetációs időszakra esik. A tenyészidőszakban (IV-X. hónap) az Alföldön 300-330 mm, míg a csapadékosabb DNy-i országrészben 400 mm körüli a sokévi átlagos evapotranszspiráció (19. ábra). Hazánk éghajlati körzeteit a vízellátottság és a hőellátottság alapján célszerű kijelölni az ariditási index (A=R/L.C) figyelembevételével. Itt R a felszín sugárzási egyenlege, L a párolgási hő, C pedig a csapadék. Ha a sugárzási egyenleg országunk területén belüli kismértékű változásától eltekintünk és a hazánkra egységesen elfogadható 1760 MJ nf2 óv 1 mértékadó átlagos értéket vesszük figyelembe, az A =1760/2,5. C összefüggésbe csak a csapadék átlagos évi összegét (C) kell behelyettesíteni az ariditási index kiszámításához. Ehhez az átlagos csapadékellátottság szerint az alábbi osztályokat jelölhetjük ki: nedves, ha A < 0,85, mérsékelten nedves, ha 0,85 < A < 1, mérsékelten száraz, ha A > 1,15. Ha a hőellátottságot a vegetációs periódus (április-szeptember) átlagos hőmérsékletével (tv) jellemezzük, akkor a következő kategóriákat képezhetjük: meleg, hatv>l7,5°C, mérsékelten meleg, ha 16,5 < tv < 17,5°C, mérsékelten hűvös, ha 15,0 < tv < 16,5°C, hűvös, hatv<15,0°C. A víz- és hőellátottsági fokozatokból adódnak a 20. ábrán látható éghajlati körzetek. Az ország legnagyobb részére az alföldi területeken is jellemző meleg-száraz és mérsékelten meleg-száraz klímakörzetek a jellemzők. A Dunántúl dombos területein jelentősebb kiterjedésben található meg a mérsékelten meleg-mérsékelten száraz és a mérsékelten meleg-mérsékelten nedves klímakörzet. A mérsékelten hűvös-mérsékelten nedves körzet a 300 m feletti középhegységeinkre jellemző, míg a hűvös-nedves klímakörzetek a 700 m fölötti hegyvidékeinken fordulnak elő. 40
