Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

IV. RÉSZ AZ ELVÉGZETT TERMÉSZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI

59. ábra. A talajvíztükör átlagos mélysége a felszín alatt az Alföldön, m (1950-1959) (szerk.: RÓNAI

A.-BÓCZÁN B.)

szemben a partiszűrésű sávokon kívüli hajdani ártereken, az elzárt süllyedékekben már magas a talajvíz sótartalma. Hiszen a csatornák ma már csapadékos években is gyorsan levezetik a felszínre törő belvizeket. Az ilyen helyeken már a káros hatású alkáli sók (nátrium-szulfát,-karbonát,-klorid) is vezető helyre kerülhetnek a sótartalomban, aminek súlyos következményei a talajok genetikáját erősen befolyásolták. Ettől eltekintve is jelentős különbség van a Duna nagy mésztartalmú üledékeiben és a Tisza alacsony karbonáttartalmú hordalékában tárolt talajvíz keménysége között

A talajvíz-utánpótlási körülmények és kémiai jellegük változása egyebek mellett érzékenyen érintette a helyi lakosság ivóvízellátását is, ami korábban a sekélymélységű ásott kutakból történt. De azóta a bővebb utánpótlódástól elzárt íz- és egészségrontó sóoldatokat tartalmazó és más szennyeződésektől is károsított talajvízrétegekből táplálkozó kutakat nagy területeken kényszerültek kikapcsolni a vízellátásból. Ez a

189