Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
IV. RÉSZ AZ ELVÉGZETT TERMÉSZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI
16/b. táblázat. A Tisza vízállás-ingadozásainak változása (LÁSZLÓFFY W. után) Vízmérce Kisvízi minimumok Árvízi maximumok 1890 1957 1830-1855 1932 1970 Vásárosnamény- 140-205 770 832 912 Tokaj- 110- 172 715 799 872 Szolnok- 140-227 683 894 909 Csongrád- 150-335 610 929 935 Szeged- 130-235 613 923 960 a medrektől ellenkező, míg a kisvizek alkalmával a medrek felé tartó. Tehát árvízi periódusban a talajvíz fokozott emelkedésével és bőségével szélesebb sávban kell számolni, mint korábban, míg a kisvizek megnyúlt időszakában a medrek leszívó hatása fokozottan mutatkozik, ami a talajvizek szintjét is jelentősen és tartósabban süllyeszti. A vízállás- és vízhozamváltozások következményei kihatnak a vízfolyások hő- mérsékleti viszonyaira is. A megnövekedett tartósságú kisvizek a téli félévben fokozott befagyási veszélyt jelentenek, amit a gyorsabb folyással járó energia-többlet nem mindig tud kivédeni. A nyári félévben pedig a gátak között levonuló árhullámok víztömege korántsem tud olyan széles árterületeken szétömleni, mint az ármentesítések előtt, s emiatt nagymértékben csökkent a víztömeg eutrofizációs lehetősége, nyomában pedig a folyók élővilága is megfogyatkozott. Különösen feltűnő a Tisza halállományának a csökkenése a szaporodásukra nagyon kedvező, szerves anyagokban gazdag, gyorsan felmelegedő és sekélyvizű egykori árterületek elvesztése nyomán. Az árvizek emelkedését kiváltó tényezők között a nagyobb esés mellett meg kell említeni a különböző antropogén hatásokra felgyorsult lefolyást is. Ezek között az egyik legjelentősebb hatású az erdők további fogyása a Kárpát-medence vízgyűjtő területén belül, - ami mint az 1970-évi tiszai árvíz is igazolja, - további vízállásrekordok bekövetkezését teszi valószínűvé, mert fokozatosan csökken a felszín lefolyást késleltető - retenciós - tározóképessége. A lefolyás felgyorsítását ezen kívül számos egyéb antropogén hatás — a belvizeket levezető csatornák, szilárd burkolatú felületek gyarapodása stb. - is erősen fokozza. A folyók vízjárásában bekövetkezett változások természetesen erősen éreztették hatásukat azok hasznosítási lehetőségeire is. A kisvizeknek a meder beágyazódása és a lefolyás felgyorsulása miatti szintcsökkenése lerövidítette a hajózható folyószakaszokat és azok hajózhatóságának időtartamát. Míg a szabályozások előtt a Tiszán Vásárosnaményig, a Maroson Aradig állandóan lehetett hajózni, addig a továbbiakban ez a lehetőség a Maroson megszűnt, míg a Tiszán a Csongrád alatti és a Szolnok- Tiszabura közötti szakaszra korlátozódott. Szolnok és Csongrád között és a Maroson végig ugyanis a mederben képződött zátonyok akadályozták az állandó hajóforgalmat. A Dunán a teljes folyóhosszhoz viszonyítva rövid hazai szakaszon végrehajtott szabályozásnak nem lehettek ilyen kedvezőtlen következményei. De emellett a Dunát nemzetközi vízi út rangjára való tekintettel a vízi forgalom szemszögéből is igyekeztek karban tartani. A kifejezetten az állandó hajózhatóságot biztosító kisvízi szabályozásokkal az első világháború előtt ugyan csak Fajszig jutottak el, de azon alul már nem is képződik a hajózást különösebben akadályozó zátony. A korábbi vontatási 186
