Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
IV. RÉSZ AZ ELVÉGZETT TERMÉSZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI
csapadékon kívül számottevő vízmennyiséget vesznek föl a talajvízből. Ez a tény egyrészt mérsékli a területen kialakuló aszálykárok hatását, másrészt ezek a kultúrák többlet-párologtatásukkal kedvező mikroklímát hoznak létre szükebb környezetükben. Felvetődik a gondolat, hogy a csőkutas öntözésen kívül az állókultúra (szőlő, gyümölcs, erdő) térhódítása is hozzájárulhatott a talajvízszint bizonyos mértékű süllyedéséhez, főként a nyári hónapokban. A Meteorológiai Szolgálatnál folyó evapotranszspirációs kutatások rámutattak, hogy a mélyen gyökerező növényfajok (mint pl. a lucerna) összes vízfelvételének jelentős százaléka származik a talajvízből (ANTAL E. 1966a, 1966b, 1979). E vizsgálatok szerint 50-100 cm-es talajvízszint esetén lucernánál az evapotranszspiráció több mint 30%-a a talajvízből került felhasználásra, 100-150 cinnél 10-20% közötti, 200 cm esetén pedig 5-10% körüli a talajvízből történő hozzájárulás az evapotranszspirációhoz. Ezek a mennyiségek természetszerűleg függnek attól is, hogy milyen a vegetációs periódus csapadékellátottsága. Aszályos években a talajvízfogyasztás nagyobb, ám csapadékos, belvizes években jelentéktelenebb a talajvíz szerepe a növényállomány vízfogyasztásában. A magas talajvízszint azonban mindenképpen kedvező hatást gyakorol száraz időszakokban az állományklímára. Ezek a számadatok ékesen bizonyíthatják, hogy a tiszai ármentesítések, ill. a hansági lecsapolások előtti időszakban a vízjárta vizenyős területekről mennyivel több víz párologhatott el, mint a jelenlegi vízháztartási és területhasznosítási viszonyok között. Az eddigiekben a korábbi klimatológiai és agrometeorológiai vizsgálataink tapasztalatai alapján azt fejtegettük, hogy a Tisza-szabályozással érintett területen és a Duna-Tisza közén- a vízrendezés (lecsapolás, öntözés),- a talajvízszint süllyedése vagy emelkedése és- a mezőgazdasági vetésszerkezet számottevő átalakulása befolyásolhatja-e, s ha igen milyen irányban az ottani éghajlatot és mikroklímát. Megállapítottuk, hogy a vízháztartásra is kiható fontosabb emberi beavatkozások a klímaadatokban is érzékelhetően elsősorban- a növényállomány éghajlatára,- a mikroklímára- s bizonyos mértékig a mezoklímára hatottak, ami az öntözés esetén térben és időben kis kiterjedésű, a hatás pedig elsősorban azokon a napokon számottevő, amikor az időjárás kedvez a mikroklíma kialakulásának, vagyis derült, szélcsendes időjárási helyzetekben, s száraz vagy száradó talajfelszín esetén. Másrészt a térségi vízháztartást és ezzel együtt az ökológiai környezetet is módosító folyószabályozások egyirányú változást eredményeztek a szóban forgó térség mezoklímájában, nevezetesen az adott táj ariditási indexének növekedésében, az aszályintenzitás fokozódásában. Ez közvetve igazolható az 1958-1963. között végzett Balaton-kutatási program terepklimatológiai eredményeinek párhuzamba állításával is (ANTAL E. 1964; BÉLL B.- TAKÁCS L. 1974). 182