Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
meg a művelési ágakat, vetésszerkezetet, vetésforgót, alakította ki a legmegfelelőbb talajművelést, növényi tápanyagellátást, növényvédelmet, vetést, növényápolást, betakarítást. E területek mezőségi (csernozjom) talajai a „hidromorf sor” szárazabb részét képviselik, amelyek esetében a talaj képződésre nem, vagy csak mérsékelt hatása volt a talajvizeknek, azok terep alatti mélységétől és szintjének időszakos ingadozásától függően: csernozjomok -> réti csernozjomok —> csernozjom típusú réti talajok. A szikes talajok már ekkor is jelentős területeket borítottak az Alfóldön. Ezek azonban az időszakos vízborítások miatt vagy nem tűntek szembe, vagy - épp a megmegújuló vízborítások miatt - nem is voltak meg e területeken az oldatok betöményedésének és a vízoldható sók felhalmozódásának feltételei: az ismétlődő kiszáradások. A szikes talajok szárazabb területeit az ember úgyszólván kizárólag csak exten- zív juh-legelőké nt hasznosította. Elfogadta a természet erősen időjárás-függő „ajándékát”, a gyér és gyakran teljesen kisülő fű-hozamot, de nem avatkozott a szikes talajok természetes folyamataiba. E fejezet befejezéseképpen azokat a következményeket soroljuk fel, amelyek a folyószabályozások előtti idők örökségeképpen jelenkori talajképződési folyamatainkat befolyásolják:- az Alfóldön a talajképződési folyamatok kiinduló anyaga („anyakőzete”) al- lúvium (az ártereken és alluviális teraszokon); a laterális erózió által többszörösen áttelepített „alföldi lösz” (azokon a területeken, ahol a hullóporos lösz vízbe vagy időszakosan vízjárta területekre hullott); és kollúviális üledékek (a medenceperemi részeken és a kisebb medencék szedimentációs területein);- a talajképző kőzetek, következésképpen az azokból kialakult talajok nehéz mechanikai összetételűek, nagy agyagtartalmúak, amelyekben ráadásul nagy a duzzadó agyagásványok (szmektit, montmorillonit) aránya is (6., 7. táblázat., 39. ábra). 6. táblázat. Magyarország agroökolóeiai potenciálját meghatározó talajtani tényezők területi megoszlása Vfösszeáll.: VARALLYAY GyJ Tényező Hektár % Talajképző kőzet I. Glaciális és alluviális üledékek 3 433 430 37,7 2. Löszös üledékek 4 373 920 48,0 3. Harmadidőszaki- és idősebb üledékek 681 440 7.5 4. Nyirok 151 660 1,7 5. Mészkő, dolomit 238 950 2,6 6. Homokkő 11 430 0,1 7. Agyagpala, fillit 28 530 0,3 8. Gránit, porfirit 9 740 0,1 9. Andezit, riolit, bazalt 179 350 2,0 A talaj kémhatása és mészállapota 1. Erősen savanyú talajok 1 228 930 13,5 2. Gyengén savanyú talajok 3 848 550 42,4 3. Szénsavas meszet tartalmazó talajok 3 494 090 38.4 4. Nem felszíntől karbonátos szikes talajok 385 260 4,2 5. Felszíntől karbonátos szikes talajok 153 620 1, 7 Fizikai talajféleségek 1. Homok 1 437 230 15,8 2. Homokos vályog 875 460 9,6 3. Vályog 3 932 320 43,2 4. Agyagos vályog 1 692 630 18,6 5. Agyag 632 840 6,9 6. Tőzeg, kotú 117 560 1,3 7. Nem vagy részben mállott durva vázrészek 421 410 4.6 122
