Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT

Ebből következik:- üledékei finom szemcséjűek, nehéz mechanikai összetételűek, nagy agyag- tartalmúak (elsősorban a tiszai Alfóldön, a Tisza - különösen a folyószabályozások előtti - kis esése, folyási sebessége, nagy kiterjedésű árvizei után hátrahagyott nagy mennyiségű lebegtetett üledékanyaga miatt);- a folyók 85-90%-a más országokból érkezik, és más országokba távozik: az érkező víz mennyisége és minősége tehát nem a mi kezünkben van, viszont bizonyos vízmennyiséget és vízminőséget - az erre vonatkozó nemzetközi egyezmények szerint - garantálnunk kell alsó duna-medencei szomszédaink részére, még a kritikus „kisvízi” időszakokban is;- a területi vízmérleg negatív: Etpo, > P, azt az oldalirányú betáplálás tartja egyensúlyban:

P + Rj + Sj + Gj ~ ET + R0 + S0 + G0,

tehát vagy Rí > R0; vagy S, > S0; vagy Gj > G0,

amelyek közül mindegyik a szállított anyagok felhalmozódásával jár együtt;- a rossz természetes drénviszonyok (lassú horizontális vízmozgás a talajban a kis esésviszonyok [AH] és a közeg kis hidraulikus vezetőképessége [K] miatt) eredményeképpen a helyi mállástermékek is felhalmozód(hat)nak a talajban, amelyek képződésére pedig az átnedvesedési-kiszáradási folyamatok periodikus változásai miatt különösen kedvezőek a lehetőségek

Mindezek következménye, hogy a Kárpát-medence legmélyebb fekvésű területét képező Alföld jellegzetes „evaporatív medence”, amelyre az anyagfelhalmozódási folyamatok jellemzőek. Ez magyarázza az Alföld sófelhalmozódási folyamatait, és szikes talajainak - a Föld hasonló éghajlatú viszonyokkal rendelkező területeihez viszonyítva - igen nagy területi kiterjedését.

5.2.1.4. Természetes növényzet

A természetes növényzet - az előbbiekhez viszonyítva — kisebb hatást gyakorolt a talaj képződési folyamatokra, s inkább következménye, mint oka volt azoknak.

A Kárpát-medence természetes növényzete - amelyről és amelynek változásairól jelen munka más részeiben közlünk részletes elemzést - a hegy-dombvidéki lejtős területeken erdő volt. Az Alföld erdős-sztyep klímája alatt az árvizektől és belvizektől mentes, mély talajvizű területeken ritka ligeterdőkkel tarkított gyér füves sztyep borította (már amennyire) a felszínt; míg a felszín közeli talajvizű, időszakosan vízjárta (árvíz, belvíz), gyakran tocsogós, nedves területeken az ilyen viszonyokat kedvelő dús füvű rétek, láprétek, sőt lápok képezték a természetes vegetációt. A természetes növényzet talaj képződési folyamatokra gyakorolt hatása hosszú ideig érvényesült, hisz sokáig nem, vagy csak alig befolyásolta, módosította azt a területet ritkán lakó ember tevékenysége: a