Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - Mezőgazdasági szempontok

A szikesedés folyamatában nagy szerepet játszanak a felszínhez közel levő sós talajvizek, és a felszínen pangó vizek. Az időleges túl bő nedvesség a szikesedéshez szükséges feltétel. Igen szépen mutatja be ezt a tételt Máté F. két ábrája (21. ábra), amelyeken tiszántúli múltbeli és jelenlegi viz- elöntési és szikesedési állapotokat hasonlit össze. Különleges körülményekkel állunk szemben a szikesedés szempontjából folyók közvetlen ár- és hullámterein is.

Vizsgáljuk felül a továbbiakban röviden, továbbra is a Tiszántúlhoz igazodva az ott előforduló legjelentősebb szikes tipusokat, a szolonyeceket, a szologyokat és a szol one sákokat.

A szolonyec-típus, amely a tiszántúli szikesek túlnyomó részét jelenti, jellemezhető az A és B szintek kialakulásával, azok közismert különbségeivel (az A szint alluviális, a Bszint illuviális jellegű). Az A szintben a kovasav-vegyületek, a B szintben az agyagfrakció és a kicserélhető Na-ionok mutatnak maximumot. Az oldható sók rendszerint az un. B szintben szapos ____

r

ódnak fel, azonban egyrészt a talajvízből a kapilláris mozgás folytán fel- emelkedő sóoldatok, másrészt a talajképződésben szerepet játszó kilugzási folyamatok ezt a helyzetet gyakran megváltoztatják. Az előző tényező előnye esetén a só a szelvényben magasabban, az utóbbi tényező következtében pedig mélyebben halmozódik. így a különböző mélységben létrejönnek a különféle mértékben sós-szolonyec talajok. Ezeknek széles skálája lelhető fel a Tiszántúlon.

A szolonyec talajok felhalmozódási szintjének, a B szintnek mélysége szerint ezek a mlajok több csoportra oszthatók. A B szint mélységi elhelyezkedése szabja meg ugyanis a szolonyec talajok fontos tulajdonságait, igy például a víztartó képességét is. Az A szint víztartó képessége mindig jobb, mint a B_szinté. Ha a felső A szint vastagabb, azaz a B szint mélyebben van, akkor még szárazság esetében is az A szint vízkészlete rövidebb- hosszabb ideig elláthatja vízzel a növényzetet. Könnyen belátható ebből, hogy minél vastagabb az A szint, annál jobb a szolonyec talaj termékenysége. Az A szint vastagságának megfelelően beszélünk a hazai köznyelvben mély és sekély termőrétegü szikes talajokról. Talán még annyit érdemes itt a B szinttel kapcsolatban megemlíteni, hogy amikor a szolonyecekről mint szerkezetes szikes talajokról beszélünk, sohasem az agronómiailag értékes szerkezetre gondolunk, hanem a B szint morfológiájában mutatkozó rögös (göröngyös), prizmás oszlopos vagy diós szerkezetre. A B szint ezeket az alakokat csak száradás után veszi fel, nedves állapotban viszont folyós és ragacsos.

A szology felső szintje kifakult, és efölött néha több cm vastag fehér por mutatkozik. Ez az anyag, amelynek pontos összetételéről még ma is elég keveset tudunk, a talajok sajátos degradációjának, a szologyosodásnak a következtében keletkezik. Ez a fehér por vízben oldhatatlan sókból áll, jórészt un. amorf kovasavből. A szologyosodás folyamán jelentős mennyi\- 89 -