Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - Mezőgazdasági szempontok

mólnak, ezzel szemben a tanácsok vizzel sulytottnak neveznek minden olyan területet, ahol a növényzet a talaj túltelítettsége miatt kárt szenved. Példa erre az 1965. júliusában végzett kárbecslés [l28j. A Körösvidéki Vizügyi Igazgatóság a júniusi 3 ezer hektárnyi elöntésből 900 hektár területen állapított meg vetéskárt 3,1 millió Ft összegben, ezzel szemben a községi tanácsok hivatalos kárbecslésre ugyanarra az időszakra 11 ezer ha területen, 63 millió Ft vizkárt mutatott ki. Szükséges a kármegállapitás egységes szempontjainak kidolgozása, hogy ezek a néha érthetetlennek látszó eltérések megszűnjenek.

Az elöntési károk részletes vizsgálata során legelőször is bemutatjuk a 11. táblázatban és a 11. ábrában Alcser J,, Cziráki J., Fekete A., Nizsalovszky J. és Szekér T. nyomán a különböző növénykultúrákra, az év különböző hónapjaiban, az elöntés hatására mutatkozó károkat [98j. A táblázat és az ábra meghatározza azokat a mezőgazdasági szempontból mértékadó időszakokat, amelyekben a fölösleges felszini viz szerepét feltétlenül felül kell vizsgálni. Ez az összeállítás, bár nem közvetlen kutatómunkán, hanem becslésen alapszik, mégis igen értékes segitséget ad a vizrendezési tervezéshez. Darlot A. és Darves-Bornoz R. megállapítják [21, 22], hogy ez az egyetlen olyan tervszerű kísérlet a világirodalomban, amely a mező- gazdasági jelentős kultúrák nagy részére a vízkárokkal kapcsolatosan adatokat nyújt.

A növények viztürését láptalajokon Bélák S. kísérleti adatai nyomán (12. táblázat), réti szolonyec talajon pedig Petrasovits I. kisérteti adatai alapján mutatjuk be (13. táblázat). Ezekből a közvetlen kísérleti megfigyelésekből megállapítható, hogy a legtöbb növény a tenyészidő jó részében nem bírja az egynapos elöntést. Ezért a leesett csapadék eltávolítására az Öntözési Szakmai Szabvány mértékadóaul az egynapos időtartamot tételezte fel.

További érdekes kísérletekről számol be Gruber F. és Szalóki S.

[34]. Ők részletesen foglalkoznak a vízkárok keletkezésével. Amikor a talaj vizzel telítődik, vagy a felületen pangó viz keletkezik, a növények nem kerülnek azonnal oxigénmentes körülmények közé. A talaj mikrő-pórusai- ban, de a vízben is jelentős mennyiségű oxigén marad. Minél alacsonyabb a hőmérséklet, annál kevésbé veszélyes a telítettség, illetőleg a vízborítás a növényre egy meghatározott időn belül. Verescsagin szerint egy liter vízben 0-30 C° között 15-8 mg oxigén van. A hőmérséklet emelkedésével azonban a talajban a benne levő vízben oldott oxigén mennyisége csökken, a növény élettevékenysége, igy légzése stb. növekszik. Ha a vizesére lehetősége megvan, újabb, oxigénben dusabb vízhez jut a növény. Stagnáló, melegvízben azonban gyorsan kipusztul. Előtérbe jutnak a talajban a redukciós folyamatok és igy a növények nemcsak a levegőhiány miatt, hanem az anaerob folyamatok mérgező termékeitől is szenvednek. A gyökerekben lecsökken a tápanyag és a vizfelvevŐ képesség, valamint az asszimiláció is.- 63 -