Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - Domborzati szempontok

hogy a hótakarót jellemző három paraméter közül (vastagság, víztartalom és térfogatsúly) a legkisebb ingadozást a térfogatsúly változása mutatja.

Ez pedig azt jelenti, hogy a térfogatsulymérés kiterjesztésével és igen sűrű hőréteg-vastagságot mérő hálózat kialakításával, a hőtakarő életében beálló változások eléggé pontosan felmérhetők.

Ezen kísérleti eredmények alapján sűrítik a hőtakarő térfogatsúlyát és víztartalmát mérő országos hálózatot. Az országos hálózat jelenlegi állandó állomásainak rendszere [54, 104] a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet és az Országos Meteorológiai Intézet kezelésében épült fel.

Az előbbi szerelte fel 1961 óta az 56 állandó állomásból álló hőmérő hálózatot. Ezeken az állomásokon L alakú vonal mentén naponta 20-20 mintát vesznek. A minták vizsgálata a felsorolt paraméterekre terjed ki. Az utóbbi intézet 11 állandó állomásból álló hőmérő hálózatot létesített különleges gyakorlati célokból (elsősorban a közlekedési létesítmények hőhelyzetének a megállapítására). Ezeken az állomásokon naponta háromszor vesznek mintát.

A Vízgazdálkodási Tanszék keretében folytatott vizsgálatok során Lipták F. megállapította azt is, hogy csupán a csapadék nagysága és halmaz- állapota még nem döntő a felszíni vizek keletkezésének megállapítására. Például 1922. első három hónapjában lényegesen több csapadék, s ezen belül több hó volt, mint 1942-ben vagy 1947-ben, mégis az egyéb tényezők (a talaj telítettsége) fagyott volta, a hóolvadás időbeli lejátszódása) kedvezőbb alakulása miatt a hóolvadásnak nem volt olyan káros hatása a felszíni vizek keletkezésére, mint 1942-ben és 1947-ben. Ez a vizsgálat is világosan igazolta, hogy a csapadék nagysága, eloszlása és a lefolyás közötti kapcsolat csak az összes hatótényező részletes elemzése alapján állapítható meg.

1.3. DOMBORZATI SZEMPONTOK

A vízrendezésnél nagy szerepet játszik a felszíni vízgyűjtőterület és az ahhoz kapcsolódó térbeli vizi egység, az un. vizgyüjtőtér.

A vízgyűjtőterületet a felszín formacsoportjai, a domborzati típusok határozzák meg. A felszín enyhe, sokszor alig észrevehető tagozódása szabja meg a vizmentesitő csatornahálózat és tározói udszer kialakítási lehetőségeit, a vizgyüjtőtér ül eteknek a befogadóhoz és egymáshoz való kapcsolódását. A hazai síkvidéki vízgyűjtőterületek és tározási lehetőségek felszíni tagozódási változatait a szakirodalomban részletesen vizsgáltuk [94], A vízgyűjtőterület felszínének a befogadóhoz viszonyított magassági helyzete határozza meg jórészt a csatornahálózat hidraulikai elemeit (esését stb.). Részben ennek a magassági helyzetnek figyelembevételével osztályoztuk a magyar síkvidéki vizgyüjtőtereket (9. ábra).- 42 -