Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

3. Tervezés - A fajlagos vízhozam meghatározása

29. táblázat

Az 50 évi átlagos fajlagos törzskár meghatározása a talajfajta függvényében (Ft/ha. év)

Nr. Talajfajta

Kiépités q 1/s . ha

0,05

0,10

0,15

0,20

0,25

0,30

0,35

0,40

0,45

0,50

0,55

0,60

0,65

0,70

1. Homokos vályog

3

2. Televényes homok

34

16

3

1

3. Agyagos vályog

45

27

14

6

1

4. Közép kötött vályog

50

32

19

10

5

1

5. Agyag

64

43

30

21

14

10

8

6

4

2

1

6. Termő szikes

72

50

36

27

19

14

12

10

8

7

5

4

3

2

7. Terméketlen szikes

75

54

40

29

21

15

13

12

10

7

7

6

4

3

Kérdés azonban még, hogy az emlitett szorzatban melyik tényező milyen súllyal szerepeljen? Részben elméleti megfontolások, részben a vizsgált tervek eredményeivel való kísérleti számitások alapján feltehető, hogy' a jelentkező vizkár nagysága tekintetében a keletkező felszini viz mennyisége a döntő tényező, a fajlagos vizkár csak módosító jellegűnek tekintendő. Tehát pl. annyival kevesebb viz (és igy elöntött terület) jelentkezik lazább talajú területeken, hogy az ottani nagyobb termésértékből eredő károk ellenére sem éri el a kár a nedvesebb, bár alacsonyabb termésértékü területek kárait. Az elmondottak figyelembevételével a következő alakú függvény- nyel sikerült legkedvezőbben a keletkező teljes vizkár és a talajminőséget kifejező V közti kapcsolat jellegét kifejezni:

I = f (Vt) = fx(Vt) [l+f2(Vt)]. (145)

A (145)-ből meghatározható az a bármely öblözetre talajféleségeinek ismeretében levezethető indexszám (I), amelynek alapján a különféle kiépítési fokokhoz tartozó kárértékek egymással összehasonlíthatók. Értéke 0 és 1 között változik (50. ábra). Tulajdonképpen a következő vizháztartási egyenletben kifejezett törvényszerűség módosításának tekinthető:

E = C - P - V ,

ahol E a keletkező felszini viz mennyisége mm-ben,

C a csapadék mm-ben,

P a párolgás mm-ben.- 212 (146)

\