Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

3. Tervezés - A fajlagos vízhozam meghatározása

atban, a szokásos hatékonysági vizsgálatokat. A hatékonysági vizsgálatok Kiterjedhetnek, a fenti adatok birtokában, a szokásos jellemzőknek, igy a népgazdasági mutatónak, a tiszta hozamnak, a jövedelmezőségi mutatónak,a megtérülési időnek stb. a meghatározására. Mindezeknek a jellemzőknek a meghatározása után a hatékonysági vizsgálatoknál alkalmazott összesitő elemzés segítségével a megfelelő kiépítési fok, az un. meghatározható.

Összegezve , a részletes számítás során a meghatározás útja a következő lépésekből áll:

1. Az alapanyagok beszerzése (2.):

szintvonalas helyszinrajz (1:25000-1:50000), a meglevő csatornahálózat feltüntetésével, talajtani helyszinrajz, történelmi elöntési adatok,

50 évi lefolyási adatok,

a jelenlegi kiépítés mértékére vonatkozó adatok.

2. A tározási görbék előállítása (3.133., 32. ábra).

3. Az 50 évi adatsor (3.133.)*felülvizsgálata, kiegészítése, homogénné tétele.

4. Az elöntésben fekvő vízmennyiségek meghatározása 50 év lefolyási adataiból különböző kiépítések eseteire (3.133.). A különféle tartóssággal elöntött területek meghatározása.

5. A különböző minőségű talajok, területek osztályozása és a termés- kiesési táblázat összeállítása.

6. A törzskárok különböző kiépítési fokokhoz tartozó értékeinek megállapítása. A járulékos károk hatásának figyelembevétele. (Ezek a károk a száraz gazdálkodás körülményeire vonatkoznak.)

7. Az öntözés hatásának figyelembevétele a károk meghatározásánál (az öntözött terület %-os arányának figyelembevételével).

8. A 10 %-os valőszinüségukárok megállapítása (a 6. és 7. pont alatti adatok figyelembevételével).

9. A 10 %-os valószínűségű többletjövedelmek számítása (valamely q. kiépítéshez tartozó-10 %-os tapasztalati valószínűségű többletjövedelem = az e kiépítéshez tartozó, valamint a jelenlegi q^

kiépítéshez tartozó 10 %-os tapasztalati valószínűségű teljes károk különbségével).

208 -