Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
3. Tervezés - A fajlagos vízhozam meghatározása
III. közepes vizvezető képességű agyagos vályogtalajok, IV. gyenge vizvezető képességű, repedezésre hajlamos agyagtalajok, V. rossz vizvezető képességű, nem repedező agyagtalajok. Osztályon kívüli talajok a sekély rétegű, a szikes és a láptalajok, amelyeket esetenként vizsgálva kell a megfelelő talaj-kategóriába sorolni. Ezek általában az V. kategóriába tartoznak a felszíni vízkárok szempontjából. A termésértékeket az Országos Tervhivatal által meghatározott árakkal számolhatjuk. A károkat a 3, 7, 11 és 15 napok szerint a 11. ábra vagy a 27. táblázat nyomán becsülhetjük. Mindezeknek az adatoknak az egybevetéséből összeállítható egy-egy táblázat az öt talajkategőria mindegyikére, a termelt növényeknek megfelelően, -amely táblázatok tartalmazzák havonkénti részletezéssel a 3, 7, 11 és 15 napig tartó vízborításból eredő mezőgazda- sági károk , K^, és K^,. Ft/ha értékeit. Egy vizsgált árhullám esetében valamely talaj-kategóriához tartozó elöntött területek kárát a következő képlettel határozhatjuk meg: K K3 (FT3'FT7) +(FT7‘FT11) + K11 (FTll'FT15) + K15- ?15 (143) Ez az egyenlet kifejezi azt, hogy az F területek egymáson belül helyezkednek el (mivel az elöntés elején a nagy kiterjedésű F tartalmazza a visszahúzódó viz miatt még mindig elborított kisebb F területeket stb.), tehát a különféle idejű elborított területsávok kárait kell összegezni. Ilyen módon kell mind az öt kategóriájú talajon a K károkat kiszámítani, s ezek összegezésével állapítható meg, hogy az adott árhullám mekkora kárt okozott. Itt meg kell jegyezzük, hogy ha felszíni vizek levezetésénél nem számolunk a 3.133. pontban leírtaknak megfelelően a levezető hálózat névleges kiépítésével, hanem minden esetben csak a hálózat hatásfok-görbéi (1. a 37. ábrát) által megszabott teljesítő képességet vesszük figyelembe, úgy már olyan kisebb kiterjedésű felszíni vizek esetében is károkat tudunk kimutatni, amelyek mértékadó fajlagos vízszállítása különben alatta marad a csatornahálózat névleges kiépítésének. Ezt a jelenséget különben a gyakorlat is igazolja, kisebb jelentőségű felszíni vizek is okozhatnak károkat. A vizsgálat következő lépésében, feldolgozva a sok (pl. 50) évi árhullámadatsort a (122) képlet szerint, s számolva a q^ és rendre a q^, q^ stb. összeggörbék közti ordináta-különbségekkel, megkaphatjuk hosszú évekre az egyes kiépítési fokoknak megfelelően, a vízkár-adatsorokat. Ezeket a károkat a továbbiakban törzskároknak tekintjük, amelyeket megnöveljük 50 %-kal, az un. járulékos károk figyelembevételére. Ezek az- 205 -
