Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

3. Tervezés - A fajlagos vízhozam meghatározása

Az adott szakaszon a természetes (meder- és völgy-) tározókban visszatartott vízmennyiség (Qn() számításához ismernünk kell a különböző

permanens Q vízhozamokat meghatározó vízállásokhoz tartozó V vízmennyiségeket, amelyek az adott vízszállítás esetében a mederszakaszon tartőzkod nak. Ezt a mederre vonatkoztatva a minta-keresztszelvényekből, a mederből való kilépés után a völgyszelvényekből lehet meghatározni (46/a. ábra).

/ , äV 4000m Eli

46. ábra

A meder- és völgytár ozás hatása a vizmozgásra

A számítás maga a következőkőn alapszik. Az n. szakaszon az i. időegységen belül tározásra kerülő Q vízmennyiség a megelőző időszak

Q,. és az adott időszak Q. vízhozamaihoz tartozó tározőtér különbségi-!^ m

geként számítható:

int

V<Qin>-V(W

dV

dQ

«VW*

(140)

Az i időegységben a szakaszra érkező Q. vízmennyiség a felsőbb szakasz- — inb

ről átadódó és a szakasz saját vízgyűjtőterületéről érkező hozamokból a már

megismert (139) összefüggés szerint tevődik össze.

A szakaszra érkező vízhozam a természetes, esetleg a mesterséges

tározóterek töltésére és a viz továbbvézetésére fordítódik, azaz:- 201 -