Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
3. Tervezés - A fajlagos vízhozam meghatározása
(126) lim cjj. (T) = 0. T—0 Megismerve T szélső értékének és zérus értékének a helyét, továbbá változását Tfüggvényében, számítható a (125) és a (107) egyenlet segítségével legnagyobb, mértékadó értéke akkor mutatni arra is, hogy a (107) egyenlettel csak akkor, számolhatunk, ha T < Z + t (42. ábra: 1. vonal), mert amint láttuk, fizikailag csak ekkor értelmezhető a (107) egyenlet. Ha viszont T> T +1, a q^ értéket: a =a.T‘m = a. (T + t)"m (127) r max (q^ max^' ^ kell azonban ugyanadja meg , mert a (107) egyenlettel kifejezett q^ érték, a T =0 helytől zérusról [(126) egyenlet] folytonosan növekedvén, a T = Z + t helyen éri el a még fizikailag értelmezhető legnagyobb értékét (lásd a 42. ábrán feltüntetett 2. görbét). Vizsgáljuk meg mármost különböző m kitevők (0,5 - 0, 6 - 0,7) ese - téré a (125) egyenlet segítségével: milyen kapcsolatnak kell T és t között fennállnia ahhoz, hogy az egyszerűsített (127) egyenlettel számolhassunk, m = 0,5 esetében: T = °’5‘t, ‘ A"P»5L... = , (128) r. (2 . 0,5 - 1) azaz ekkor minden esetben a (127) egyszerűsített egyenlettel számolhatunk, m = 0,6 esetben a T = T + t határhelyzetben: t = o.6.,2. (i :,oa r + t> Z. (2 . 0,6 - 1) 6 ■ \ , amely egyenletet_t-re megoldva kapjuk, hogy: (129) t c + {~i. + 24 12 Z_ 2 (130) (a négyzetgyökös kifejezés előtt negativ jel nem lehet, mert t nem vehet fel negativ értéket). Minden olyan esetben, amikor t > ^ , a (127) egyszerüsi- 192
