Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

3. Tervezés - A fajlagos vízhozam meghatározása

Ez azt jelentené, hogy a tározott vizet még a tározást megelőzően kellene levezetni, ami nyilvánvaló lehetetlenség. (Ugyanigy igazolható, hogy ha T < Z - T, < q^, és igy fizikailag ez a tartomány is értelmetlen.)

Ábrázoljuk példaképpen (42. ábra) változását T függvényében a

(107) egyenlet felhasználásával két különböző esetben. Az ábra világosan mutatja az előbbiekben összefoglalt tételeket.

Határozzuk meg most már a mértékadó fajlagos vizhozamot, azaz keressük meg q^ szélső értékét (q^ max) T változásának függvényében. Az igy

megkapott a érték megadja majd azt a legnagyobb csatomakiépitési foL ITlclX

kot, amelynél az elöntési idő még nem haladja meg a növények tűrési idejét

(t_£VA szélső érték meghatározására képezzük először is a (107) egyenletből kiindulva a következő kifejezést:

dqt _-m-l

ÜT “•amT

xV + f(^7F > +r

+ a. T-m

2.T .

f-U)Z+I

k2.T; r

(114)

A szélső érték helyén a jobb oldal zérussal egyenlő, vagyis egyszerüsités után:

m .

T ‘

5Á+ Í<ZT> +?

1

2-»(é> +l

= 0. (115)

Vezessük be a következő jelöléseket:

t

2.Z

T

= h ,

= x

es

h + x = z,

2 u2 x = z - h

illetőleg

A (116) és (117) jelölés figyelembevételével:

(116)

(117)

(118) (119)- 190 -