Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - A felszíni víz származása

sékleti adatokat. A 115 évi adatsor szerint a szélsőségesen nedves 1940. évinél alacsonyabb vagy azzal azonos havi középhőmérsékletek száma januárban 4, februárban 5, márciusban pedig 14 alkalommal volt. Tehát szerinte az 1940. évihez hasonló hideg januárra 29, februárra 23, márciusra 9 évenként számithatunk. Ha azonban a január-februári két hónapi, vagy a január-márciusi három hónapi időszak középhőmérsékletét vizsgáljuk, nincs a 115 év alatt még egy olyan hideg tél, mint 1939/40-ben volt. Az 1940. év első hónapjainak hidegét legjobban a vizsgált időszakban az 1929., 1938. , 1858., 1830. és az 1891. évek közelitették meg . [59]

A talajvizszin magas helyzete a gyakorlőmérnökök megfigyelése szerint, összhangban a talajkörülményekkel, kiemelkedő jelentőségű a laza talajú és altalaju vizgyüjtőteriileteken, és kevésbé jelentős a kötött talajú területeken. A felszini vizek megjelenésének a talajvizállás változásával való összefüggését közvetlenül Szesztay Károly vizsgálta a Peres-i öblözet- ben [120], Megállapitása szerint alig van kapcsolat a két jelenség között. Mindezen gyakorlati és elméleti megállapitásoktől függetlenül azonban érdemes felülvizsgálni az Alföld egész területére a nyárvégi, az őszi és a téli talajviz-helyzetet. Még kötött területek esetében is értékes útmutatást adhat a talajviz-helyzet felmérése a felszini vizek keletkezésére. Ugyanakkor akár a középkötött, akár a kötött mély fekvésű területeken, a talajviz- szin-változás és a felszini vizképződés folyamatainak együttes vizsgálata, a talajok további alakulása, a sztyeppesedés és a szikesedés szempontjából ■ nélkülözhetetlen (1. az 1.44. fejezetet).

Igen jelentős a felszini vizek megjelenése szempontjából a mezőgazda- sági termelés, a talajmüvelés színvonala.

A Kondoros-völgyi kísérleti vízgyűjtőterületen folytatott vizsgálatok kimutatták, hogy milyen jelentős, a felszínen lefolyó vízmennyiségek alakulása szempontjából, a talajmüvélési munka helyes berendezése. Hartyányi L. ezen munka során összehasonlította [137] az 1950. és az 1960. évi október 1-e és december 31-edike közötti nedves időszakokat. Ennek a negyedévnek az 50 évi csapadékátlaga 137 mm. Az 1950. év azonos időszakának 243 mines csapadéka a szántóföldeken komoly felszini elöntéseket okozott. 1960-ban az időszak 233 mm-es csapadéka három ízben okozott felszini vizeket, elöntés a terület 19 %-án keletkezett, a lefolyási tényező azonban alig érte el az 1 %-os értéket.

Az azonos hidrometeorológiai körülmények ellenére igen eltérően mutatkozó felszini elöntések oka az 1950. és 1960. között megindult nagyüzemi mezőgazdasági gazdálkodás, illetőleg az ennek eredményeképpen végrehajtott gépi mélyszántás. 1960-ban az 1600 ha szántóból már 700 ha szántót gépi utón mélyen szántottak. 1950-ben a 15 cm-es szántott rétegen 3 hónapig állt a viz, ugyanakkor 1960-ban azonos talajviszonyok mellett, 30 cm mélyszántáson felszini vízállás alig jelentkezett. A beszivárgás is igen nagy mértékben különbözött 1950-ben és 1960-ban. Sekély szántáson 3 havi vízborítás után is csak 80 cm-es, mélyszántásnál pedig 200 cm mély beszi9