Salamin Pál: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III/A (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
1. Felszíni vízelvezetés
4. részletes elemzéssel meghatározott értékek "Mezőgazdasági Vízgazdálkodás I”/3.133.4 fejezete szerint. A 2. és 3. alattiak szerinti elemzésnél az alapot a Vizligyi Tervező Iroda említett 16 terve adta (3. táblázat). A 4. szerinti számításhoz az a szorzötényező értékét a 4. táblázat szerint vettük fel. Az összehasonlítás eredményeit a 18. ábrán tüntetjük fel. Az összehasonlításnál részben a növények tűrési idejéből, mint határfeltételből indultunk ki (4), részben a ma leggazdaságosabb kiépítést kerestük (1., 2. és 3.). A becsléses eljárások (1. és 2.) igen gyorsak, s dlőzetes tervezési munkánál jól használhatók. A leggazdaságosabb értéket adó eljárás (3.) a gazdaságosság elvét jól érvényesíti, de ugyanakkor igen hosszadalmas és bonyolult. A nagy kiterjedésben szikes területeket magába foglaló vízgyűjtőterületek vizsgálatánál a kapott fajlagos vízhozam túl nagy. A növények tűrési idejéből kiinduló eljárás (4.) igen gyors, vízgazdálkodási szempontból áttekinthető, de csak az említett határhelyzethez adja meg a választ. » Az összehasonlítás érdekes eredménye, hogy a tervezéshez javasolt és különböző utakon meghatározott alapértékek (q^) közel azonosak. l/s- km2 603 83 S 5040I ÍS 30-Sí § 206 11 15 5 9 2 3 II 16 7 8 13 10 12 • ,/ 7 *4 irr <’ o • qt értéke a 4. táblázat szerint (m=-0.62; e=25év) a becsült értékhatárai i5 sorszám A fajlagos vízhozamok rangsorolása 16 vizit érv terv qt értékeinek [- + -] nagysága szerint 18. ábra Előző tárgyalásunk különben azt is érzékelteti, hogy a sikvidéki felszíni vízrendezés alapfolyamatai igen bonyolultak, s aránylag igen kevés az ezeknek 41 i
