Salamin Pál: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III/A (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
1. Felszíni vízelvezetés
nedvesedés. A viz lefelé irányuló mozgása eleinte igen intenzív, majd a lefelé szivárgó viz mennyisége először rohamosan, később lassabban csökken. Mi itt elsősorban a második mozgástipussal foglalkozunk. Az agregátum- re átadódó viz, ahogy mondtuk, minden irányban halad, de a gravitáció hatására mégis a legintenzivebben lefelé, s igy hozzáadódik az összefüggő feszültség- mentes hézagterekben lejátszódó gyors mozgáshoz. Az agregátumről-agregá- tumra való átadódás igen lassú és a vizáteresztés kérdésében csak alárendelt szerephez jut. A vizátadásnak ezt a módját azonban nem lehet a vizáteresztés folyamatára gyakorolt közvetett hatása miatt lekicsinyelni. A lassú vizátadás hatására ugyanis az agregátumok megnövekednek, megduzzadnak a talajban, ami a talaj pőrusviszonyainak változásán keresztül a vizáteresztés csökkenésében jut kifejezésre. A feszültségmentes hézagterek egy része kapilláris pórusokká alakul át. A beszivárgási vizsgálatok rámutattak még egy további érdekes jelenségre, Azoknál a talajmintáknál, amelyeket a kutató száraz állapotban tett ki a viz hatásának, jő szerkezet és kedvező pőrusviszonyok mellett is eleinte igen rossz vizvezetést, majd később a vízáteresztő képességük átmeneti javulását lehetett megfigyelni. A jelenség oka abban foglalható össze, hogy az agregátumok között levegőzárványok húzódnak meg. A beékelődő levegőzárványok csökkentik az áteresztő felület nagyságát. A levegőbuborékok távozásával a vízáteresztő képesség átmenetileg emelkedik. A talaj duzzadó képessége a mechanikai elemek mennyiségétől, egymástól való viszonyától és ezek anyagi sajátságaitól függ. Az agyag duzzadó képessége igen nagy, de még az un. tiszta kvarchomok felületén is találunk duzzadásra képes kolloidokat, vas- és aluminiumoxidokat, hidroxidokat. Az agyagásványok természete is erősen befolyásolja a duzzadás folyamatát. A montmo- rillonit és beidellit sokkal duzzadékonyabbak, mint a halloyzit és a kaolinit agyagásványokat tartalmazó talajnemek. Nem közömbös az adszorbeált kationok milyensége sem. A duzzádás folyamata általában meglehetősen lassú. Ebből arra következtethetünk, hogy itt nem annyira a feszültségmentes hézagterekben gyorsan keresztül áramló viznek, mint a lassan agregátumről-agregátumra történő vizátadásnak van nagy jelentősége. Szekrényt B. megfigyelései szerint a talaj viz- kapacitásig való telítődése és teljes duzzadása nem minden esetben játszódik le 24 óra alatt, hanem sokszor több nap szükséges hozzá. A vizáteresztésben, s ezzel a felszíni viz keletkezésében jelentős szerepet játszik még a peptizáció. Ha a talajhoz a teljes vizkapacitásig történő telítődés után további vízmennyiségeket adunk, az agregátumok szétesnek, diszper- gálődnak. A diszperzió, miként a duzzadás is, a pórusviszonyok megváltozásához, az összefüggő feszültségmentes hézagterek szűküléséhez, a differenciális porozitás megváltozásához, és igy a vízáteresztő képesség csökkenéséhez, azaz felszíni vizek keletkezéséhez vezet. A szétiszapolási hatás jelentőségére hivja fel a figyelmet Fekete Z. rizstelepeinkkel kapcsolatosan. Igen sok esetben az öntözővíz teljesen szétiszapol- ta a talaj szerkezetét, a talaj terméketlenné vált. Ezek a területek a beszivárgást akadályozzák.-19 -
