Salamin Pál: A síkvidéki üzemi vízrendezés alapelvei és tervezése a nagytérségi vízrendezés keretében (BME Továbbképző Intézete, Budapest, 1978)

5. A vizsgálat gyakorlati kérdései

Végül érdemes egy érdekes tényre még felhívnunk a figyelmet. Síkvidéki vízrendezésnél általában a V érték az eltávolított vízmennyiséget jelenti, dombvidéki vízrendezésnél már döntő kérdés a viz visszatartása, tehát lényegében a termelésben "elhasználható” viz mennyiségének a növelése a cél. Már most sem választható szét ilyen mereven a két feladat. A síkvidéki vízrendezés által érintett azokon a területeken, ahol a talaj kiemeltebb, a talajvizszin mélyen van, s a talaj jó szerkezetű, ott - ahogy másutt is láthattuk - a két feladat egyidejűleg jelentkezik: belvízi helyzetekben a vizet el kell távolitanunk, száraz helyzetekben a vizet vissza kell tartanunk. Tehát itt az ökonómiai tagolást két részre kell bontanunk a hidrológiai helyzetnek és a mezőgazdasági követelményeknek megfelelően!

Végül befejezésül megadunk néhány számadatot (a V összefüggésében) az eltávolított, illetve felhasználásra visszatartott viz mennyiségére vonatkozóan mm-ben (mm/termőtalaj-mélységben) mély síkvidéki területekre és kiemelt síkvidéki területekre (II. táblázat).

II, táblázat

Az eltávolított vagy visszatartott viz mennyisége:

Eltávolítás

________Visszatartás

n

edves______________száraz______

i

dőkben

mély sik területeken 50 mm

kiemelt (fennsikszerü)

sik területeken 50 mm 36-40 mm

5.53 Részletes szempontok

A gazdasági vizsgálatok legjelentősebb uj szemléleti megállapítása, hogy a vízkárok elemzése helyett a hasznot vizsgáljuk meg, az un. fajlagos hozam paraméterének bevezetése utján. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a síkvidéki vizelöntések kárai nem játszanak már szerepet a végső gazdaságos megoldás megkeresésében. A haszon vizsgálatában - ha rejtve is - de benn található a kár figyelembevétele is.

A tervezési alapot jelentő Q,. értéknek megállapításánál kisebb-nagyobb mélységben szerepet kell, hogy játsszék a gazdasági vizsgálat is. Másutt bemutattuk azt a VIZITERV eljárást (4.622. 5), amely még a kárszemléleten felépítve, de végülis az un. leggazdaságosabb a = q értéket használja. Elő» 6

ző tárgyalásunkban felsorolt empirikus és félempirikus eljárások (4.62) ha rejtve is (mint pl. a 4. 622.1 alatti országos összehasonlító elemzés), de tartalmaznak gazdasági vizsgálati elemeket. S van olyan eljárás is, amely ha nem is a leggazdaságosabb tervezési értéket állapítja meg, de egy gazdasági határ- 81 -