Salamin Pál: A síkvidéki üzemi vízrendezés alapelvei és tervezése a nagytérségi vízrendezés keretében (BME Továbbképző Intézete, Budapest, 1978)
4. A vizsgálat elvi kérdései
4.622.3 A talaj vízháztartásának vizsgálata Jellegzetesen emprikus eljárásoknak tekinthetők azok, amelyeknél abból indulunk ki, hogy bizonyos időszakokig ill. időpontokig a talaj vízzel telítődik, s minden az adott időpontban, ill. időponton túl érkező csapadékot már le kell vezetnünk az előzőekben említett mezőgazdaságilag megkívánt (un. tűrési) időszakon belül: A vizsgálat szélső esete az, amikor a talaj felső 10-20 cm-es rétege telítődik, akár talajhiba (eketalpréteg, vagy talajfagy miatt), vagy azért, mert még nem szivároghatott tovább a viz (és még nem is párologhatott el). Ekkor minden csapadék lefolyik a felszínen, azaz a lefolyási tényező; oí«l, úgy mint a talajvizszinnek a felszínig való emelkedésének hatásánál már láttuk, akár telítődött azért, mert a talaj felszínén megjelentek az 1-2 cm-es mély vizenyős, tócsagós vízfelületek. Mindig számolnunk kell bizonyos un. határcsapadékmennyiség lehullása után a talaj (V^ + + V^) hasznos tározóinak telítődésével, s a felső talajréteg előzőekben említett ideiglenes vízzáróvá válásával. Ezen a gondolaton számos a szakirodalomból ismert eljárás alapszik. Lássuk ezeket röviden: 4.622.31 D. Srebrenovic eljárása |~3l] D. Srebrenovic-nak tulajdonképpen hidrológiai rendszervizsgálati utón kidolgozott éljárása abból indul ki, hogy a belvízi elöntéseket okozó esők kezdetén a talaj először telitődik a jelzett módon vízzel, s csak azután indul meg a felszini lefolyás, amit most már az erőteljes mennyiségben kivált. Ez a kezdeti feltétel azonban csak ott teljesül, ahol kissé kötött a talaj, az eketalpréteg vagy fagyott réteg akadályozza a le szivárgást, azaz valóban előáll - ha csak néha és ideiglenesen is - a felső vízzáró réteg. 4.622.32 Trümmer Árpád és Csipái Imre módszerei ]26, 33] Eljárásaik egyaránt azon alapulnak, hogy ha az őszi-téli-tavaszi megelőző időszakban a csapadék összege elér egy olyan határértéket ( 2 Cn), amelynél nagyobb csapadék esetében már az egész lefolyik, akkor a határértéken túli csapadékmennyiség az, amelyet a mezőgazdaság által megkívánt idő alatt kell levezetnünk. Ezeknek az utóbbi élj órásoknak az a hibájuk, hogy csak a talaj vízháztartását. veszik közelítőleg figyelembe, de nem gondolnak a nempermanens viz mozgás adta hidraulikai tényezőkre (a lefolyás és a tározás összhangjára, továbbá ezzel párhuzamosan a levonuló vizhullám ellapul ás ára). qf = t (51) o- 45 -
